2016. január 1., péntek

16. fejezet - Közös ügyek

Sziasztok!
Új év, új fejezet! Nem tudom megígérni nektek, hogy a következő kész lesz a jövő hétre vagy az utána lévőre, de megpróbálok igyekezni. Addig is Boldog Új Évet és Kellemes Olvasást!
Puszi
Valentine

 

Közös ügyek

Lehet, hogy ez egy csodálatos barátság kezdete.” Casablanca című film


Tekintettel arra, hogy Klaus úgy ismerte Mystic Falls környékét, mint a saját tenyerét hamar odaértek a Robinson-farmra. Ami a vége felé már nem számított olyan nehéz feladatnak, mert a rendőrautók élesen villogó fényei meglehetősen kitűntek az erdő sötétjéből és színes kavalkádja valóságos jelzőfényt árasztott.
- Ezt nevezem én tetthelynek – jegyezte meg Melody elégedetten.
- Drágám, azért a lelkesedésedet fogd vissza egy kicsit, mert talán, de csak talán, a Mystic Falls-i rendőrség nem fog annyira örülni annak, ha tett az ő tetthelyükön jársz örömtáncot – válaszolta az ős szárazon. A maga részéről a rendőrség elmehetett volna a pokolba, de mostanra már ő maga is kíváncsivá vált arra, hogy miről van szó.
- Szerinted mi történt? – érdeklődte Melody miközben kiszállt a kocsiból és a választ meg sem várva határozott léptekkel törtet előre, az épület – vagyis ami megmaradt belőle – köré emelt kordon felé.
- Megtennéd, hogy mellettem maradsz, amíg itt vagyunk? – ragadta meg felesége kezét Klaus határozottan.
- Már számtalanszor megbeszéltük azt, hogy ezt a parancsolgatós hangot velem szemben felejtsd el, méghozzá sürgősen – torpant meg a lány ingerülten.
- Gyanús ez az egész – morogta a hibrid és bár nem látszott rajta nyugtalanul fürkészte a körülöttük lévő tájat. Tudta, hogyha a szükség úgy hozza könnyedén elbánik bárkivel, aki van olyan merész, hogy megtámadja őket, sőt ebben a helyzetben még élvezte is volna a dolgot, de nem úgy hogy közben felügyelet nélkül hagyja Melody-t. Aki továbbra is makacsul ragaszkodott ahhoz, hogy ember maradjon és határozottan ellenzett mindent, még a lehető legapróbb megjegyzéseket is, amelyek ennek ellenkezőjéről próbálták meggyőzni őt. Mindenesetre az ősi hibrid nem adta fel. De semmiképpen sem engedhette meg, hogy más változtassa át a feleségét. Még mit nem!
- Hát persze, hogy az! – mosolyodott el a lány vidáman, mivel egyre közelebb értek a tett helyszínéhez ezért egyre jobb kedvre derült, így lassan még férje egyébként parancsolgató stílusa is háttérbe szorult az izgalomhoz képest, amit érzett.
- Komolyan, ha tudtam volna, hogy ennyire szeretnél nyomozgatni én magam ölök meg pár embert csak, hogy biztosítsam a szórakozásodat – vigyorodott el Klaus, ámbár ez igencsak zord kifejezést kölcsönzött neki. Melody pedig ahelyett, hogy megijedt volna halkan – mert azért mégiscsak tekintettel volt a helyszínre – felnevetett.
- Milyen nagylelkű kedvedben vagy – mondta derűsen és megpuszilta az ős arcát. – Tényleg aranyos vagy – tette hozzá csipkelődve.
- Már mondtam, hogy nem vagyok aranyos! – tagadta a hibrid kereken. Azért persze érezte is a helyzet komikumát, mely abban rejlett, miszerint a felesége vagy nem hiszi, hogy megtenné azt, amit mondott vagy nagyon is hiszi és hízelgőnek találja. Mindkét lehetőséget el tudta képzelni és igazából egyik sem zavarta volna túlzottan.
- Erre még visszatérünk. Te mit gondolsz, mi történhetett itt? – tért vissza a nyomozására Melody.
- Tűz – jelentette ki Klaus a ház állapotát látva.
- És véletlenül nem te voltál a tettes? – szólalt meg Damon gúnyosan, amikor megjelent előttük és nagylelkűen felemelte a kordon szalagot, hogy átjöhessenek.
- Én nem takarítanék el magam után ilyen módon, ugyanis mint tudod vagy nyíltan megölök valakit, más esetben úgy csinálom, hogy ne lehessen rám bizonyítani – közölte az ős fagyosan.
- Igaz – motyogta az idősebb Salvatore, aki a maga részéről tényleg biztos volt abban, hogy Klausnak semmi köze nincs a dologhoz, de kíváncsi volt a válaszára. Mert ugye soha sem lehet tudni. – Gyertek – fűzte hozzá feszülten és minden ellenérzését félretéve bevezette a hibridet és annak feleségét a ház romjai közé.


Rendőrök nyüzsögtek mindenhol, mégis úgy látszott, hogy lassan már végeznek a munkájukkal, mert szedelődzködni kezdtek. A három fős kis csapat a törmelék miatt lassan haladt. Melody látta, hogy a tető az egyik oldalon szinte teljesen eltűnt, a falak is alig álltak, a bútorok pedig úgy megolvadtak, hogy csak alig emlékeztették őket egykori funkciójukra.
- Mi ez a szag? – ráncolta össze az orrát Melody, amikor az egyre erősebb lett és szinte könnyebbe lábadt tőle a szeme.
- Az égett emberhús, igencsak sajátos – fintorodott el Klaus, aki a maga részéről sokkal erősebben érzett mindent, de nem panaszkodott, elvégre látott már rosszabbat is, sőt ő maga tett is rosszabbat.
- Várjátok csak meg a látványt – jegyezte meg Damon cinikusan. A telefonban nem hazudott. A hullából alig maradt valami. Ezután léptek be a szobába ahol csak ketten tartózkodtak. Melody felismerte a seriffet és a másik nő kilétére Klaus elbeszélése alapján csak találgatni tudott, mégpedig arra, hogy az illető Meredith Fell, a helyi orvosszakértő, aki kimondja a rejtélyes „állattámadásokat”.
- Mondanám, hogy örülök az ismételt találkozónknak, de attól tartok ez nem a legalkalmasabb hely és idő az ilyesmire – mondta Liz barátságosan Melody-nak és jóval visszafogottabban üdvözlésként odabiccentett az ősnek is.
Természetesen hallott róla, hogy a hibrid megnősült. Ahogy a városban mindenki, különös tekintettel arra, aki érintve volt a természetfeletti ügyekben és tisztában volt azzal, hogy kicsodák is valójában a Mikaelsson-ok. Az, hogy egy ilyen lépésre szánta el magát ezer év után mindenképpen érdekes volt arról nem is beszélve, hogy vajon miért is tette. Mármint Liz - talán a volt férje hatására - kissé cinikusan gondolt a romantikus kapcsolatokra és az, hogy pont mindenki közül Klaus higgyen az ilyen elcsépelt dolgokban hihetetlen volt számára.
Ugyan kikérte erről az idősebb Salvatore véleményét, aki konkrétan megrántotta a vállát és a whisky-s poharába valami olyasmit dünnyögött, hogy „A franc se tudja. Talán vele akar minket manipulálni.” De persze bővebben nem fejtette ki, hogy Klaus ezzel hogyan is tehetné ezt meg velük Melody által. Mármint ha ide hívta őt – az őst nem számítva -, akkor valamilyen szinten bízik benne. Már amennyire képes rá.
Talán úgy értette, hogy általa? De Damon-t miért is érdekelné hogy Melody Klaus felesége? Mi a kapocs? Néha igazán beavathatna a dolgokba és nem csak a végén zúdíthatná rám az egészet, gondolta Liz eltöprengve figyelve az ifjú párt.
Az, hogy Klaus felesége megegyezik azzal, akit korábban tanúként kihallgatott abban a „hulla a konténerben” ügy kapcsán enyhén meghökkentette. Mármint ennek az esélye nagyon csekély volt. Vajon már akkor is találkoztak? Minden bizonnyal igen. Mégis... milyen kicsi a világ!
Damon azt elmondta – hosszas rábeszélés hatására, ami kivételesen használt is -, hogy Melody-t mennyire érdekli a Tanács tagjainak meggyilkolásának ügye és, közölte vele, hogy a lány minden valószínűség szerint el fog jönni ide, mert az áldozatnak talán köze van az ügyhöz. Forbes seriff a maga részéről nem emelt kifogást a jelenléte ellen, de azt azért furcsának találta, hogy Melody-t a férje – maga az ősi hibrid – is elkísérte ide. Nem, mintha nem értette volna meg a férfi indokait annak ellenére, hogy nem kedvelte őt túlzottan. Meg akarja védeni a feleségét – legyen akár romantikus oka rá, akár nem -, úgy ahogy ő a kislányát, akinek hollétéről még mindig nem tudott meg semmit, amitől egyre kétségbeesettebb lett. Igaz, hogy Damon és ő is keresték őt, amiért roppantul hálás volt a vámpírnak. Viszont nem engedhette meg magának, hogy ez a munkája rovására menjen, így alig láthatóan megrázta a fejét és megpróbált az ügyre összepontosítani.


- Hány áldozat van? – fordult körbe Melody. Úgy tetszett neki, mintha mindenhonnan testrészek tekintetének rá vissza. Hát nem ez volt a nyomozás legkellemesebb része.
- Csak egy – felelte a fej mellett guggoló Meredith, miközben érdeklődő oldalpillantásokat vetett a lányra és annak férjére.
- Melody… Mikaelsson, ő meg a férjem, Klaus – mutatkozott be a lány. Valahogy még mindig nem tudta megszokni az új vezetéknevét. Egyszerűen a szája kimondta nagy nehezen a szavakat, mégsem érezte normálisnak. Bízott benne, hogy ez idővel könnyebb lesz, de ez nem volt túlságosan valószínű.
- Meredith Fall – mosolygott rá a nő barátságosan. Aztán elfordította a tekintetét és a dolgait kezdte rakosgatni, Melody egy pillanatra nem értette ezt a reakciót, majd a szeme sarkából meglátta Klaus tekintetét. Az ő drága férje szúrós pillantással illette a nőt ki tudja mi okból? Mindenesetre megjegyezte, hogy erről is beszéljen az őssel a későbbiek folyamán. Mármint milyen dolog az, hogy nem beszélgethet azzal, akivel akar?
- Szóval ez egy áldozat? De mégis hogyan? Felrobbant? – kíváncsiskodott végül Melody, mert az ügy most érdekesebb volt, mint a Klaus nevű rejtély.
- Ez a legvalószínűbb, a gáz nem volt elzárva és… - magyarázta volna Liz türelmesen, mintha egy kezdő rendőrrel tenné, amíg...
- Bumm! – szemléltette a dolgot Damon gúnyosan. A seriff vetett rá egy szúrós és mégis kissé elnéző pillantást. Melody látta a nőn, hogy fáradt és nem igazán hitte azt, hogy ez azért van, mert az éjszaka kellős közepén járnak. Vajon mi történhetett vele?
- Az első lehetőség az lenne, hogy öngyilkosság – folytatta Liz, mint az egyetlen barátja nem is szakította volna őt félbe. Nyilván már volt ideje megszokni a vámpír cseppet sem finom modorát. Mert Damon nyilván az a megszoksz vagy megszöksz típus volt. Mint Klaus. Értelmetlen lett volna hangosan kimondani ezt a gondolat mentett, mert az érintettek csak cseppet sem visszafogott és nyilván heves tagadásba kezdtek volna. Bár a hecc kedvéére egy pillanatra eljátszott a gondolattal.
- Csak abban az esetben, ha hiszel a mesékben – közölte Klaus metsző éllel a hangjában.
- Rendben, akkor véleményed szerint mi történt? Spontán bozóttűz? – kérdezte Damon szarkasztikusan.
- Persze, mert az errefelé annyira gyakori – válaszolta az ős ironikusan. Melody a tett helyszínéről a férjére emelte a pillantását, várva, hogy az folytassa, de láthatóan nem állt szándékában ezt tenni. Majd amikor kettesben lesznek megtudakolja.
- Igaz, akkor egyértelműen spontán öngyulladás – vetette fel az idősebb Salvatore, de nyilvánvaló volt, hogy ezt sem gondolja komolyan.
- És te ezért ébresztettél fel – fordult a felesége felé Klaus lemondóan, bár valójában nyilván mindent elraktározott az emlékezetében, amit arra érdemesnek talált. Legalábbis a lány nagyon reménykedett ebben.
- Ezt most úgy mondod, mintha nem te akartál volna velem tartani – felelte Melody csak azért is könnyedén. Mert a gondolatai és a helyzet ellenére volt itt valami, ami nem hagyta nyugodni, de nem tudta, hogy mi az. Legalábbis még nem.


- Van valami olyan az eddig megvizsgált testrészeken, amiből arra következtethetnél, hogy nem… természetes halállal halt meg? – kérdezte Liz hangsúlyosan, egyértelműen a természetfeletti lehetőségekre gondolva, amiből aztán akadt bőven.
- Még nem tudom, ahhoz a test túlságosan is megégett, de a boncolás után többet fogok tudni – biztosította a seriffet Meredith komolyan.
- Azt hiszem most már elvihetitek – rendelkezte Liz határozottan. Az orvosszakértő bólintott és kiment nyilvánvalóan szólni a segédeinek, hogy tegyék a dolgukat.
- A Tanács tagja volt ez az áldozat is? – kérdezte Melody az idősebb Salvatore-tól.
- Régen az volt, de mostanra már visszavonult – felelte a vámpír helyett a seriff.
- Miért? – faggatózott tovább a lány.
- Attól tartok nem volt teljesen normális – próbálta a lehető legrövidebben és tapintatosan megfogalmazni azt, amit a Tanácsban és nyilván azon kívül is sokan tudtak vagy legalábbis sejtettek.
- Természetfeletti értelemben? – ráncolta össze a homlokát Melody, mert tudomása szerint Damon-on kívül nem volt más nem emberi tagja a Mystic Fallsi Alapítói Tanácsban, de hát végül is ki tudja?
- Nem, az elmeállapota miatt, az utóbbi években a házát se nagyon hagyta el, annyira félt és nem igazán fogadott látogatókat – fejtette ki álláspontját a seriff végül egy nehéz sóhaj kíséretében.
- Egy kattant, paranoiás nő volt, aki nyilván nem teljesen véletlenül, tagja volt a tanácsnak. Minő meglepetés, mivel ott csuda normális emberek vannak – szúrta közbe véleményét Damon a maga stílusában egyáltalán ne hagyva helyett semmilyen köntörfalazásnak vagy tapintatosságnak. A lány ezt nagyra értékelte, akkor is, ha Liz ismét vetett a vámpírra egy helytelenítő tekintett. Melody próbálta arra gondolni, hogy ez azért van, mert az idősebb Salvatore stílusát nem tartja alkalmasnak erre a számára kissé szomorú tényre és bízott abban, hogy nem amiatt kapott gyors rendreutasítást, mert túl sok dolgot fecseg ki nekik.
- Kezdve veled – értett egyet vele Klaus kárörvendően. Mindenki tudta, hogy ez tényleg túl magas labda volt ahhoz, hogy az ős elszalassza.
- Az elzárkózása volt az oka, hogy ilyen későn találták meg a testét? – akarta tudni a választ Melody.
- Igen, a boltos, akihez mindig pontosan egy hetente járt el csodálkozott, hogy nem ment el hozzá múlt héten, de először azt hitte, hogy nem komolyan, aztán végül kijött ide és… - tárta szét a karját Liz és most még fáradtabbnak látszott. A lányban felvetődött az a lehetőség, hogy az áldozat talán a nő barátja volt valamikor, de ezen kívül akkor is volt még valami ami miatt a seriff ilyen lehangolt.
- Meglepetés! – véleményezte a megtalálás pillanatát Damon szájra sarkában apró gonoszkodó vigyorral. És annak ellenére, hogy férje látszólag nem csinált semmit Melody tisztában volt azzal, hogy figyel és a vámpír megjegyzésén nyilván jót mulatt. Felvetődött benne az a lehetőség – a korábbi gondolatmenethez csatlakozva - hogyha Damon nem utálná ennyire az ősöket és vica versa, akkor az idősebb Salvatore és Klaus talán még barátok is lehetnének. De persze utálták egymást.
- Körülnéznék a házban – közölte a lány nyugodtan, remélve, hogy a seriff nem fog kifogást emelni a lehetősége ellen. Persze ha nem engedné meg nekik, akkor úgy vélte, hogy férje biztos visszahozza őt ide, hogy körülnézzenek. Igaz kissé vonakodva, de majd túlteszi magát rajta.
- Nyugodtan, de ne nyúljatok semmihez, ha lehetséges – egyezett bele Liz pár pillanatnyi habozás után, mert arra a következtetésre jutott, hogy több szem többet lát. Valamint tisztában volt azzal, hogy Damon úgyis követni fogja őket, mert láthatóan kíváncsi volt a közöttük lévő érzésekre, amiket csak alapos megfigyelés után vonhatott le és ezen kívül nyilván már alig várta, hogy véget érjen ez az ügy, mert már nagyon is ingerült volt a sikertelenség miatt.
- Persze nem állt szándékomban – hazudta Melody könnyedén. Klaus felvonta a szemöldökét, mintha csak megsejtette volna felesége szándékát.


A lány óvatosan – drága férjével és Damonnel a nyomában – körülnézett a földszinten. Semmi érdekes dolgot nem fedezett fel. Aztán megállt a nyilván már az tűz előtt is ingatag állapotban lévő lépcső előtt.
- Maradj itt – szólalt meg ekkor Klaus határozottan és figyelve arra hová is lép elindult előre. Nem szívesen hagyta ott a lányt Damonnel, de még mindig inkább ezt a lehetőséget választotta, minthogy az egy rossz lépés következtében zuhanjon egy emeletet és kitörje a nyakát. Nem, ez a lehetőség elképzelhetetlen volt és jobb volt egyáltalán nem megkockáztatni. Persze ezt csak ő gondolta így, és nem is értette, hogy miért hitt abban, hogy a felesége kivételesen egyet fog érteni vele.
- Én is megyek – sietett utána Melody. Igazán nem szegte kedvét az, hogy megsérülhet, elvégre így csak még izgalmasabb volt az egész. Valamint azért nem volt kétbalkezes sem pedig törékeny porcelánbaba, ezért nem állt szándékában hagyni hogy félreállítsák az útból, akkor sem, ha az ős kétségkívül az ő épségére odafigyelve rendelkezett a dolog felől.
Klaus megállt egy pillanatra és bár a lány csak a hátát látta tudta, hogy türelemért fohászkodik. Aztán egyértelműen számba vette a lehetőségeit. Felmerülhetett benne, hogy ad1: elviszi innen a lányt, eredmény: nem beszélnének egymással, ad2: megpróbálja meggyőzni a lehetetlenről és biztosítsa arról, hogy mindent megoszt vele arról amit fent talált, eredmény: veszekednének és végül nem állának szóba egymással. Ad3: megengedi Melody-nak, hogy felmenjen vele és így figyelni is tud rá, eredmény: minden bizonnyal sértett lesz, de ezen kívül nem fog összeveszni a feleségével, aki ha megmakacsolta magát igazán nehezen volt kibékíthető. A döntés nehéz volt, végül mégis megszületett, mert Klaus folytatta tovább az útját.
- Remek, de csak oda lépjél, ahová én! – vetette még hátra a válla felett flegmán. Damon fejcsóválva sétált utánuk. Ezek aztán tényleg megérdemlik egymást, állapította meg szem forgatva.
Az emeleten csak két helység volt. Azt amelyikben egy kád formáját ismerték fel, egyértelműen fürdőszobaként azonosították, még a másik egyértelműen egy hálószoba volt.
- Vérszag – húzta fel a szemöldökét Melody. Klaus bólintott megerősítésképpen és körülnézett. Olyan átható volt, hogy szinte harapni lehetett. Mégsem volt sehol nyoma. Különös.
- Igen, meg… viasz? – mormolta Damon és az ágyhoz lépett. Felemelte róla a ráesett gerendát, de nem látott semmi érdekeset, azon kívül, hogy itt mintha erősebb lett volna az illat.
- Nem látok gyertyákat – mondta Klaus a vámpír mellé lépve.
- Itt van valami – hallották meg Melody hangját kissé tompán. Mindketten egyszerre fordultak meg, amint látták, hogy a lány a szekrénybe hátulját próbálja lefeszegetni. Aztán a lendülete miatt, majdnem hagyat eset. Szerencsére az ős – sűrűm szitkozódva ugyan -, de időben elkapta. - Lehetne, hogy figyelj rám? – dörrent rá Klaus frusztráltan. Majd megvizsgálta a lány kezét és látta, hogy vékony csíkban vérzik. Megharapta a csuklóját és a felesége szájához emelte.
- Ez csak egy karcolás – szűrte a fogai között Melody, mert tudta, hogyha kinyitja a száját a férje azonnal lenyomja a torkán a vérét.
- Nem érdekel – vetett rá egy átható pillantást az ős. Nyilván sokáig álltak volna még ott, egymás akaraterejét próbálgatva, ám Damon megtörte a pillanatot.
- Tudom, hogy friss házasok csak egymásra figyelnek meg minden, de lehetne, hogy teszem azt megnéznénk mi van a szekrényben? – jegyezte meg a vámpír jelentőségteljesen.
- Figyeltem rád, szóval te meg nézz oda – bökött a fejével Melody az idősebb Salvatore mögé. Klaus egy bosszús fintor után úgy is tett. A szekrény hátulja egy üregben végződött, ahol igencsak érdekes dolgok voltak.
- Mi a… Boszorkány! – szűrte a fogai között az ősi hibrid ingerülten a megállapítást mikor meglátta a láthatóan régi bőrkötéses könyvet és gyertyákat, amik már nem égtek ugyan, de egyértelműen használták őket. Méghozzá nem is olyan régen.

1 megjegyzés:

  1. Nagyon nagyon tetszik !!!!!! Csak így tovább :-) remélem gyorsan hozod az új részt!
    Üdv: TIMI

    VálaszTörlés