10. fejezet

Gyanúsítás

„A szőkék mind gyanúsak, a barnáktól meg bármi kitelik.” Olivia Wilde

Melody egy óra alatt berendezkedett a szobába, amit most már büszkén nevezhetett ki személyes krimi irodájának. Klaus jól emlékezett és a lány valóban talált egy táblát és talált hozzá ragasztót is, amelynek segítségével fel tudta függeszteni a képeket. A jelentéseket is rendszerezte és szövegkiemelővel kiemelte a szerint lényeges momentumokat. Ezután elővett pár filcet is – amit a tábla mellett talált - és felírta a saját véleményét az egyes képekkel, eseményekkel kapcsolatban, valamint feljegyezte még a saját gyanúsítottainak a listáját. A lista leginkább a kis csapatnak tagjaiból állt. Akik közül természetesen nem ismert mindenkit, de úgy vélte idők kérdése és lehetősége lesz mindegyikükről véleményt alkotni. Akár jót, akár rosszat. Bár utóbbi a tegnapiak tekintetében valószínűbb volt. A gyanúsított listája a következőkből állt:

Első helyen Stefan szerepelt, aki labilis vér iránti vágya bármikor meghatározó fordulóként változtathatott kegyetlen és kíméletlen ripper-é. Valamint a lány úgy érezte, hogy a fiatalabb Salvatore-ra túlságosan is nagy befolyással van a hasonmás, aki a vámpírnak elveszi azt a kevés eszét is, ami van.

A második helyet Elena foglalta el. Nem is igazán azért, mert, mint ember veszélyes lett volna. Melody a tegnapiak alapján látta és biztosra vette, hogy ő maga is könnyen elbírná intézni a Gilbert lányt, bár neki ebben egyébként is nagy tapasztalta volt. Ez tehát tényleg nem volt probléma sem az ő részéről, sem máséról. Elena azért volt ilyen kiemelkedően úgymond veszélyes helyen, mert túlságosan is nagy volt a befolyása a körülötte lévőkre. Ez alapján, pedig Melody tisztában volt azzal, hogyha saját maga nem is, mással könnyedén, szemrebbenés és bűntudat nélkül elvégeztethette ezeket, gyilkosságokat a Gilbert lány.

Harmadik helyen Damon volt, akit az Elena iránti nagyon is befolyásoló szerelme tett kiszámíthatatlanná. Természetesen öcsével ellentétben az idősebb Salvatore azért bizonyos szintén megfontolt volt, már amennyire egy hírhedten heves vérmérsékletű vámpír az lehet. Viszont ezeken kívül Melody nem igazán hitte azt, hogy ő lenne a tettes. Elvégre akkor nem kért volna segítséget Klaustól. Persze felmerült, hogy azért tette, hogy ezzel kikerüljön a gyanú sötét és fenyegető árnyéka alól a lány, azonban nem hitte, hogy erről lenne szó. De lehet, hogy az a szuka elvette az eszét, ahogy rá nézett. Nem csoda, hogy szerencsétlen ilyen lehetetlen se veled-se nélküled viszonyban van az öccsével. Elena úgy rángatja őket és szinte mindenki mást, mint egy ügyes bábmester, töprengett a lány megvetően. Akiből már az első pillanatban ingerültséget és indulatokat váltott ki a hasonmás. Egyszerűen nem tetszett neki, nem tudta miért, de nem is igazán érdekelte.

Negyedik helyen szerepelt Caroline is, mint lehetséges elkövető. Mivel a Forbes lány, azért mégiscsak vámpír volt. Ez volt egyébként az egyetlen érv, ami ellene szólt, amely alapján akár ő is elkövethette a gyilkosságokat. Más nem igazán utalt arra, hogy ő lenne a tettes. Elvégre minek ölné meg a Tanács tagjait, ha az anyja is részese annak? Valamint Klaus elmondása és az általa látott és tapasztalt pár pillanat alapján Melody maga sem igazán hitte azt, hogy Caroline lelki alkata ilyesmire utalna. Persze soha sem lehet tudni…

Szinte csak nevetségesen ostoba szinten felírta Matt nevét is. Egyáltalán nem hitte, hogy a Donovan fiú - aki még egy rendelést sem tud rendesen felvenni - képes lenne ilyen jól eltervezett és összetett terv elgondolására, nehogy a kivitelezésére. Mégis biztos, ami biztos alapon azért felírta a nevét. Bár odaírta mellé, hogy:

„Szerencsétlensége és kétbalkezessége miatt mindenre alkalmatlan”.

Aztán fel volt még sorolva Jeremy Gilbert, Alaric Saltzman és Bonnie Bennett. Az ő nevük mellé nem volt semmi sem írva tekintve, hogy a lánynak még nem volt alkalma arra, hogy véleményt alkosson róluk, de úgy vélte előbb vagy utóbb mindegyiküket lesz szerencséje megismerni.

Valamint a nevek alá még egy nagy kérdőjel is felkerült. Mert ugye Melody tudta, hogy a kis csapattól független személy is elkövethette a gyilkosságokat, de úgy vélte jobb lesz náluk kezdeni, akkor is, ha nem tudják ki az elkövető.

Melody a táblával szemben álldogált és próbált a már meg tudott információk alapján rangsorolni. Azonban ekkor az ajtón udvarias kopogtatás hangozott fel.

• Gyere be – szólalt meg a lány szem forgatva. Sejtette, hogy ki is lehet az ajtó előtt álló személy. Klaus egyértelműen nem tett volna ilyesmit. És mivel rajta kívül csak Elijah és Kol voltak jelen – legalábbis a vámpírok, hibridek nem tudtak bejönni az ő engedélye nélkül – és közülük sem volt nehéz kizárni a személy kilétét. Főleg, férje elmondása alapján, mely szerint Elijah-nál udvariasabb személy nincsen is a Földön. A kopogó személy belépet és Melody elvigyorodva konstatálta, hogy eltalálta. Valóban Elijah volt az érkezett.
• Lent nem volt alkalmam bemutatkozni, Elijah vagyok – nyújtotta újdonsült sógornője felé a kezét az ős. Megtette volna ő ezt a Klausszal és Kollal való elbeszélgetése után is, de akkor bátyja és a lány már igazán kezdtek belemerülni a… házas élet örömeibe. Amiben Elijah tapintatos természete miatt igazán nem akarta megzavarni őket. Kol, aki nála némileg, vagyis inkább jóval tapintatlanabb volt megtette volna, de Elijah visszatartotta őt és azt tanácsolta neki, hogyha már úgy alakult, hogy itt maradnak akkor öccse pakoljon ki. Kolnak egyből más ötletet jutott az eszébe és a szobájába vonult, hogy nézegesse magát egy ideig.
• Melody – fogadta el a lány a bemutatkozást. Elijah pedig kézcsókot adott neki. Melody a plafon felé fordította a tekintetét jelezve, hogy ő ezt teljesen feleslegesnek tartotta. Mármint nem a bemutatkozást, hanem az azt követő udvarias kontaktust.
• Úgy véled sikerülni fog kiderítened a gyilkos kilétét? – biccentett a tábla felé Elijah felvéve egy beszélgetéskezdeményezési alapot.
• Persze – válaszolta a lány magabiztosan, mint, aki már nagy gyakorlatra tett szert ebben. Holott még soha sem tett ilyesmit, sem hasonlót. Közben visszafordult a tábla felé, hogy pár észrevételt még lejegyezzen rá. – Miért is ne sikerülne? – tette hozzá önérzetesen.
• Damon Salvatore is az ügyön dolgozik, talán megkérdezhetnéd tőle, hogy mire jutott – vetette fel az ős, mivel nem állt szándékában megbántani sógornője lelkivilágát ezzel a kérdéssel, hanem csak meg akarta őt ismerni és ez alapján megtudni, hogy bátyja miért vette el feleségül.
• Az Elena imádaton és az iváson kívül szerinted képes mást is észrevenni? – kérdezte Melody ismét Elijah felé fordulva. Nem az idősebb Salvatore-t akarta ezzel leértékelni, de ami igaz volt az igaz volt és kész.
• Attól tartok Damon most összeveszett Alaric-al, ez lehet az ivás oka – felelte az ős, mivel emlékezett rá, hogy a vámpír elejtett felé egy ilyen megjegyzést beszélgetéseik egyikén.
• Kell neki különösebb ok? – csóválta meg a fejét Melody, mivel véleménye szerint a vámpírok bármilyen különösebb ok nélkül úgy öntötték magukba az alkoholt, mint ahogy más a levegőt lélegezte. - De az Elena kérdéskörben egyetértesz, nemde? – tette hozzá érdeklődve.
• Elena nagy hatással van rájuk – közölte Elijah célozva arra, hogy a Gilbert lány a többieket is ugyan úgy manipulálja a maga módján. Természetesen nem volt ostoba és ő ki tudta magát vonni magát a lány befolyása alól. Leginkább az után, hogy az leszúrta őt, mivel az igazán tanulságos esett volt a számára.
• Vettem észre, azok az ártatlan szempilla rebegtetéseket szerintem még egy öt éves is megirigyelné – mormolta a lány. Egyáltalán nem volt számára szimpatikus a hasonmás és sejtette, hogyha legközelebb ismét valami sértőt merészel mondani, vagy csak egyszerűen meglátja őt, akkor betöri az orrát, mint ahogy azt tegnap is tette volna legszívesebben, de úgy vélte, hogy az első napján még nem tesz ilyen ingerült dolgokat. Később úgyis lesz még rá alkalma, ami minden valószínűség szerint úgyis szinte magától fog adódni. Melody ezután kipillantott az ablakon és látta, hogy újabb „vendégek” érkeztek hozzájuk és igazán kezdte úgy érezni, hogy Klaus valójában titokban szállodát üzemeltett a villában.

Amy kiszállt a kocsijából és mivel bejutni nem tudott ezért becsöngetett és várta, hogy vezetője megjelenjen, és annak felesége behívja őt és a vele érkezeteket. Akik véleménye szerint megbízható hibridek voltak és közben megálltak mellette, ezzel teljesen elállva a bejárati ajtót. Három személy volt a nővel. Frank, Denis és Harry. Utóbbi kettővel kapcsolatban felmerült benne egy kevés kétely, de tudta, hogy a végső döntés úgysem az övé lesz, hanem másé.

• Mire jutottál? – kérdezte Klaus lényegretörően, amint kinyitotta az ajtót. Úgy vélte jobb lesz, ha ő teszi meg ezt, bár kissé kezdte megunni, hogy folyton ajtót kell nyitogatnia. Elvégre nem volt komornyik! Az azonban nagyon is kedvére való volt, hogy nem jöhetett be senki addig még a felesége be nem engedte az illetőt. Bár ezzel kapcsolatban is az volt a probléma, hogy így az ajtóban kellet társalognia mindenkivel. De semmi sem lehet tökéletes…
• Még nem szereztem meg mindent, ezek leginkább csak a halottra vonatkoznak – nyújtotta át az iratokat Amy. Azokat, amiket ennyi idő alatt sikerült megszereznie.
• A többi? – célzott felesége múltjára és annak másik titokzatos barátjára az ős érdeklődve. Az átadott iratokat meg úgy vélte, hogy nemsokára - jobban mondva lehetőleg minél előbb - átnézi.
• Ha a feleségednek nem lesz rám szüksége, akkor holnap elmegyek Los Angelesbe, a másik kérdés után meg már szintén kutatok – válaszolta a hibrid lány készségesen.
• Azért próbálj meg igyekezni – szólt rá Amy-re Klaus mogorván, de sejtette, hogy az így is minden tőle telhetőt megtesz.
• Természetesen – bólintotta a hibrid lány kötelességének teljes tudatában.
• Frank segíts majd neki – tette hozzá az ős az érintett felé fordulva. Másik két hibridjére inkább próbált ügyet sem vetni, mivel igazán nem volt jó véleménnyel róluk.
• A nyomozás? – érdeklődte az érintett hibrid, bár nem kifogást emelően egyszerűen csak szerette volna tudni, hogy azzal a kérdéskörrel mi legyen a részéről. Persze tisztában volt azzal, hogy sajnos ő a maga részéről minden igyekezete ellenére sem tudott meg semmit az ügyben.
• Melody veszi át a dolog intézését – jelentette ki Klaus határozottan. – Aki még nem tudja ő a feleségem, amit ő mond nektek - legyen az bármi - úgy kell tekintenetek mintha én mondtam volna – tette hozzá ellentmondást nem tűrően. – Világos? – kérdezte, de ő csak költői kérdésnek szánta, viszont volt, aki nem annak vette.
• És, ha azt kéri, hogy öljünk meg valakit? – kérdezte Harry. Frank és Amy, egymásra nézett és egységesen tudták, hogy csak nekik kettőjüknek kellet volna jönniük. Mivel Harry hülye kérdéseket tett fel, Dennis meg csak bámult, mint borjú az újkapura és valószínűleg azt sem tudta, hogy miről van szó.
• Akkor megteszed! Nem érdekel, ha saját magad lefejezéséről vagy más módon való megcsonkításáról van szó, te igen is teljesíted, amit mond! – jegyezte meg Klaus mérgesen. Idióták a köbön… Egyszerűen nem tudom elhinni azt, hogy komolyan ilyen hülyékkel vagyok körülvéve, gondolta az ős idegesen.
• A többieknek is mondjuk meg? – szólalt meg Denis, de úgy, mint aki álmából ébredt. Klaus rátekintve kezdte megérteni, hogy a holdkóros jelző mennyire illik a hibridre.
• Majd én közlöm velük – vágta rá az ősi ingerülten legyintve. A hibrid lány igazán elszégyellte magát ő tényleg olyanokat akart hozni, akik társai közül viszonylag normálisak. Mint például Frank, de a másik kettő csak azért került választásra, mert csak őket tudta elérni. És ezzel kapcsolatban úgy érezte, hogy rosszul végezte el a feladatát.

Melody ismét lesétált a lépcsőn, hogy megnézze, hogy kik is lehetnek a most megérkezett személyek, valamint úgy vélte elmegy és körülnézz a városban. Jobban mondva úgy vélte megfogadja Elijah majdhogynem tanácsát, és elmegy a Mystic Grillbe.

• Szállodát tartunk fent és nem közölted velem? – kérdezte a lány férje mellé lépve.
• Nem, ők a hibridjeim – legyintette Klaus egy amolyan „Ne is mondj rájuk semmit, mert így is tele van velük a hócipőm is” pillantás kíséretében.
• Frank-el már találkoztunk az esküvőn – biccentette Melody az érintett felé üdvözlése kifejezéseképpen.
• Valóban – erősítette meg Frank barátságosan.
• Meg velem is – szúrta közbe Harry.
• Ja – erősítette meg a lány egy amolyan „Jobban teszed, ha csendben maradsz még szépen mondom” módon.
• Ő Amy – mutatta be a jelen lévő hibrid lányt feleségének Klaus. – Meg persze Denis – tette hozzá érdektelenül az érintett felé intve. – Ők fognak majd vigyázni rád – közölte feleségével.
• Tényleg? – kérdezte a lány gúnyosan.
• Tényleg – válaszolta férje teljesen komolyan.
• Én ezt valahogy nem hiszem – jelentette ki Melody csak a tények puszta leszögezése érdekében.
• Én viszont nagyon is – vetette ellen Klaus a maga morogván határozott stílusában, amivel valahogy senki sem mert ellenkezni. Persze felesége valahogy távol esett ennek hatáskörétől és nagyon is megtette.
• Én meg úgy hiszem, hogy én vagyok a legcsodálatosabb – szólt közbe Kol, aki eddig szótlanul és nagyon is jól szórakozva hallgatta legidősebb testvére és annak felesége közötti vitát, de nem tudta megállni, hogy ő a maga részéről ne kapcsolódjon be ebbe. Ezen közbeszólása miatt mindenki felé fordult. – Miért szerintettek nincs igazam? De ne is válaszoljatok, mert nekem mindig igazam van. Mert csodálatos vagyok, meg tökéletes – folytatta önmaga dicsőítését a fiatalabb ős.
• Jó neked – mondta Melody és az ezután férjére vetett pillantása, jelezte, hogy az ős testvéreivel kapcsolatban igazán nincs mit mondani azon kívül, hogy „furcsák”, de ez az egy szó mindent tartalmazott a részéről.
• Megtennéd, hogy behívod őket? – érdeklődte Klaus feleségétől a hibridekre célozva és erősen próbálta figyelmen kívül hagyni öccsét, aki duzzogva észlelte ezt. Mivel egyszerűen nem szerette és hagyhatta azt, hogy figyelmen kívül hagyják őt.
• Később döntünk erről, most szeretnék beszélni Damon Salvatore-val a tanács tagjainak meggyilkolásával kapcsolatban – vázolta a lány a mai napra tervezett programját.
• Persze Amy-ék elkísérnek – jegyezte meg Klaus ellentmondást nem tűrően. Aztán hibridjeire egy pillantást, ami a következő jelentés tartalommal rendelkezett:

„Ha valamit elhibáztok, akkor abban az esetben két lehetőség nyílik meg előtettek. Szerencsésebb esetben azonnal meghaltok, mert annyira felidegesítettek, ha meg nem, akkor hosszú és fájdalmas halálban lesz részetek”

Denis és Harry aggódva nyeltek egyet, még Amy és Frank mindent értően bólintottak.

• Erre később visszatérünk – vágta rá Melody. Aztán felvette a kocsi kulcsot a helyéről és férje kint parkoló kocsijába beszállva távozott. Amy vele tartott. A másik három hibrid, pedig utánuk ment a nő kocsijával.
• A korábbi műsor hallás szerint igazán… remek lehetett. A házasságnak úgy látszik, vagyis hallatszik, azért vannak előnyei is. Persze ezt szingliként is ugyan úgy élvezheted – célzott a korábban akaratlanul is meghallott együttlétre Kol a maga pimasz módján.
• Sejtettem, hogy ez nem fog meghatni téged – fordította a plafon felé a tekintetét Klaus. Aztán úgy gondolta a dolgozószobájában elolvassa az Amy által hozott iratokat.
• Ugyan kérlek – legyintette öccse. - A feleséged aztán nem fél tőled – tette hozzá Kol, amint bátyja éppen elment mellette. És ezért mintegy teljesen mellékesen szükségesnek érezte megjegyezni ezen megállítását.
• Mert neki nincsen rá oka – felelte Klaus.
• Jó neki – ismételte meg Melody korábban elhangzott mondatát módosítva a fiatalabb ős. Erősen sértetten célozva arra, hogy ő, bár nem fél legidősebb testvérétől, de nem nézte el neki azt, hogy képes volt több mint száz évig egy koporsóban leszúrva tartani őt.
• Valóban – vette még oda Klaus, aztán zavartalanul folytatta az útját a célul kitűzött helység felé.

Melody leparkolta a Mystic Grill előtt, mivel férje előzetes elmondásai alapján tisztába került azzal a ténnyel, hogy Damon minden valószínűség szerint szeret itt tartózkodni… úgy konkrétan mindig. Ugyanis a hely szinte a második otthona volt a vámpírnak, mivel annyira sok időt töltött benne. Persze ez nem zárta volna ki azt a lehetőséget sem, hogy valódi otthonában a Salvatore panzióban, vagy esetleg a Gilbert házban legyen. A lány mégis úgy vélte, hogy itt fogja megtalálni az idősebb Salvatore-t. Amint kiszállt az autóból észre kellet venni, hogy egy helyett hirtelen öt árnyéka lett. És ő ennek igazán nem örült.

• Megtennétek, hogy visszamentek? – fordult csípőre tett kézzel ingerülten a hibridek felé és büszke volt magára, hogy ilyen majdhogynem kedves hangon sikerült megütnie a kérdést.
• Klaus azt várja el tőlünk, hogy maradjunk – válaszolta Harry megborzongva gondolt a másik lehetőségre.
• Lehet, hogy ő ezt várja el tőletek, de azt biztosan említette nektek, hogy az én parancsaimat vegyétek úgy, mintha ő mondta volna őket – vágta rá Melody sejtve, hogy férje biztos kikötött valami hasonló ostobaságot, ami ha most használ, akkor nem is igazán minősül annak.
• Valakinek vigyázni kéne a biztonságodra – érvelt Amy szelíden.
• Ha szeretnél te maradhatsz – felelte végül pár percnyi rövid mérlegelés után a lány. Sejtve, hogy ennél kevesebbel igazán nem fogják beérni.
• Egyedül? – kérdezte a nő kételkedve.
• Frank, akkor te is velük tartasz – sóhajtotta végül Melody türelmetlenül. - Viszont ti ketten menjetek és csináljatok, amit ilyenkor szoktatok. Legyen az bármi, de én ne lássalak titeket – közölte a másik két hibriddel egy hessegető mozdulat kíséretében.
• Ahogy parancsolod – biccentette Denis és Harry-vel együtt távoztak.
• Ez könnyen ment – vigyorodott el Melody arra gondolva, hogy nem is kellet olyan nagy áldozatokat hoznia. Legalábbis neki.
• Nem hiszem, hogy ez jó ötlet volt – szólalt meg Frank gondterhelten, és nagyon remélte, hogy másik két társuk nem olyan ostoba, hogy visszamegy a Mikaelsson villához. Mivel saját életük nagyon nem köszönte volna meg, ha így tesznek.
• Dehogynem ez volt a legjobb, egyébként sem voltak szimpatikusak – fintorodott el a lány. Aztán folytatta az útját, de árnyékai ismét megzavarták, bár most a sajátján kívül már csak két felesleges volt. – Tudom, hogy nektek ez parancs meg minden és bizonyos módon én értékelem is azt, hogy vigyáztok rám…
• Ez természetes – szólt közbe Amy mosolyogva, bár nem tudta, hogy hová akar kilyukadni teremtője felesége.
• Igen, szóval, azért megtennétek, hogy bent majd hagytok nekem egy kis teret? – vetette fel Melody az ezzel kapcsolatos elgondolását.
• Mire gondolsz pontosan? – ráncolta össze a homlokát Frank.
• Ha az általam kereset személy bent tartózkodik és minden valószínűség szerint ott van, akkor szeretném, ha ti kicsivel távolabb lennétek tőlünk. Ugyanis tudomásom szerint nincsen elragadtatva tőletek, én viszont szeretnék kérdezni tőle egy-két dolgot, amit a közeletekben nem válaszolna meg – mondta a lány, mivel Klaus elbeszélése alapján ebben is eléggé biztos volt. És nem akarta, hogy az elképzelése ilyesmin bukjon meg. -És a védelmemet így is tudjátok majd biztosítani – tette hozzá tárgyilagosan annak érdekében, miszerint a két hibridnek igazán nem lehet kifogása elképzelése ellen. Nem mintha annyira számította volna a véleményük csak így… demokratikusabbnak látszott ez az egész egyébként kényszeres helyzet.
• Ha a biliárdasztaloknál leszünk, úgy megfelel neked? – vetette fel Amy tétován.
• Tökéletesen – vigyorodott el Melody elégedetten. Tudta, hogy Amy és Frank megértik majd a helyzetet.

Melody végre valahára ismét besétált a Mystic Grillbe és igazán örült neki, hogy Amy és Frank már nem képezik az ő árnyékát. Ráadásul a tippje is nagyon jól bevált, mivel Damon Salvatore ismét ugyan ott ült a pultnál, mint tegnap. És a lány külön boldogsága volt, hogy Elenát nem látta sehol, mert valahogy a többiek még nem is zavarták volna annyira, de a hasonmástól még a hideg is kirázta és nem azért, mert félelmetes lett volna. Egyszerűen annyira unszimpatikus volt számára a Gilbert lány. Mondjuk, ha itt lett volna, akkor valamilyen nyomos okkal betörhettem volna az orrát… de miket is gondolok ok nélkül is ugyan úgy megtettem volna. Hadd érezze a törődés ezen formáját is egy kicsikét, mivel tuti, hogy elkényeztették, gondolta Melody undorodva.

Aztán a lány intett Matt-nek és Damon mellé ülve leadta a rendelését, amint a szőke hajú pultos fiú ismét csak második elismétlésre értett meg. Ha esetleg ő követte el a gyilkosságokat, akkor ő a legjobb színész, akit valaha láttam. Ellenkező esetben, pedig csak egy szerencsétlen idióta, gondolta Melody a Donovan fiúról.

• Minek köszönhetem azt a megtiszteltetést, hogy Klaus újdonsült felesége meglátogatott engem? – kérdezte Damon, amint észrevette, hogy ki is foglalt helyet mellette. Azért tartózkodott már ezen a korai órán is itt, mert bízott abban, hogy Ric is beugrik, és akkor végre kibékítheti valahogyan. Mivel, ahogy azt az eleinte nem igazán készséges, de a végére már egészen azzá váló Matt-től megtudta a történelem tanár mostanában sok időt tölt itt. Leginkább, akkor, amikor a vámpír távol van a helytől. Ami igazán sértette az idősebb Salvatore lelkivilágát, akkor is, ha látszólag neki nem volt olyanja.
• A Mystic Grill tudomásom szerint mindenkié – válaszolta Melody gunyorosan. Mert annak ellenére, hogy valóban a vámpírt kereste attól még nem örült annak, hogy az így beszél, mintha itt minden az övé lenne.
• Ez egy erősen téves elképzelés – jelentette ki Damon lekezelően.
• Akkor talán a tiéd és Alaric cimborádé lenne az egész hely? – érdeklődte a lány célzatosan jelezve, hogy ő bizony a másik személyt nem látja sehol sem.
• Szóval Klaus felvilágosított, bár ez talán még el is várható a részéről azok után, hogy ilyen hihetetlen lépésre szánta el magát… már megbocsáss – mondta a vámpír és továbbra is próbálta minden figyelmét az előtte lévő whiskyre összpontosítani.
• A gyilkosságokról szeretnék kérdezni – mondta Melody és próbálta lenyelni a száján kikívánkozó sértéseket. Nem volt egyszerű feladat a részéről, de mivel jobban akarta tudni azt, amit Damon esetleg lesz szíves a tudomására hozni, ezért aztán megtette.
• Már te is? – kérdezte Damon irritáltan.
• Miért én is? – ráncolta össze a homlokát a lány némileg értetlenül.
• Először a kedves férjedhez fordultam… elküldött – válaszolta a vámpír jelezve, hogy akkor részéről itt lezáródott a téma.
• De aztán Elijah-t hozzád irányította – jegyezte meg Melody.
• És én még azt hittem Elijah azért választott engem, mert szerinte alkalmas vagyok az ilyen dolgok kiderítésére és megoldására – fintorodott el Damon sértetten.
• Én nem is értem, hogy vajon miből jutottál erre a hihetetlen következtetésre – vigyorodott el Melody gunyorosan, ugyanis kezdett rájönni, hogy a vámpírra való társalgás valami ilyesmit követel meg a részéről. Ami igazán nem volt nehéz a számára, mert alapesetben így viselkedett mindenkivel és a kivétel az volt, amikor ezzel ellentétesen tett. Utóbbi igencsak ritka volt.
• Nem csoda, hogy Klaus felesége lettél ugyan olyan… kedves vagy – közölte Damon szarkasztikusan.
• Igen, ezek a közös vonások a házastársakkal kapcsolatban nem is annyira mese habbal dumák – válaszolta a lány továbbra is vigyorogva. - Mellékesen visszatérve mit tudtál meg a gyilkosságokról? – terelte vissza a beszélgetést az eredeti medrébe.
• Valaki leszúrta őket – adta meg a vámpír a teljesen nyilvánvaló tényeket.
• Erre már magam is rájöttem – ismerte el Melody bosszúsan jelezve, hogy ő sem most jött le arról a bizonyos falvédőről.
• Remek, mivel attól tartok, hogy ennél több konkrétum nem áll rendelkezésünkre – legyintette Damon.
• Valami közös jellemző csak van – vetette fel a lány. Mert persze az egyértelmű közös pont az Alapítók Tanácsa volt, de hátha ezen kívül van még más is, ami akár fontos is lehet.
• Valóban van – ismerte el végül a vámpír rövid hallgatás után.
• És mi? – kérdezte Melody türelmetlenül. Damon féloldalasan a lány felé fordult, majd nagy komolyan a következőt mondta:
• Mindkettő egy idióta volt.
• Lehet, hogy ez a te szemedben bűn, de tudomásom szerint még nem főbenjáró – forgatta meg a szemeit Melody és kezdte sejteni, hogy a vámpír csak szórakozik vele, mint nyilván mindenki mással. És a lány ezt egyszerűen nem engedhette meg neki.

• Te komolyan szeretnél segíteni? – kérdezte Damon érdeklődve és látszott rajta, hogy ebben a kérdésben igazán nagyon kételkedik.
• Látod, tőlem meg ezt kérdezheti mindenki és veled ellentétben én nem viselem ezt valami jól – jelentette ki Melody morcosan. Mert kezdte már tényleg unni, hogy megkérdőjelezik az ez iránti alkalmasságát.
• Talán azért, mert valószínűsíthetően nem neked való feladat? – tette fel az idősebb Salvatore azt a költői kérdést, ami szerény véleménye szerint teljesen egyértelmű volt.
• Nekem való feladat! Hidd el, és ha nem hiszed, akkor figyeld meg, hogy megoldom, akár segítesz benne nekem, akár nem – vágta rá a lány és felállva indulni készült.
• Ha újabb információ vagy adott esetben új hulla merülne fel, akkor értesítelek róla – szólalt meg ebben a pillanatban Damon.
• Tényleg? – kérdezte Melody és most ő tűnt igazán kételkedőnek.
• Ha mondom – válaszolta a vámpír szem forgatva.
• Azért elmondod, miért tennél ilyesmit? Puszta jóindulatból? – kíváncsiskodott Melody homlokráncolva, mert utóbbit valahogy nem nézte ki az idősebb Salvatore-ból.
• Miért is ne? – rántotta meg a vállát Damon.
• Tényleg miért tennél ilyesmit? – követelte a választ a lány, mivel egyszerűen tudni akarta.
• Mert szimpatikus vagy? – vigyorodott el a vámpír.
• Remélem, nem várod el, hogy most én is viszonozzam ezt a megjegyezést – közölte Melody szárazon. - Egyébként meg én az igazságra voltam és még vagyok is kíváncsi – tette hozzá, mert tudta, hogy ez nagyon nem az volt.
• Mert rendet kell tenni ezzel kapcsolatban. És ha ez megoldódik, akkor sokkal nyugodtabban fogok aludni – érvelt Damon.
• Nem hiszem, hogy ennyire aggódnál a tanács tagjaiért. Legalábbis Liz Forbes és Alaric kivételével – válaszolta Melody, mivel még elképzelni sem tudta, hogy a vámpír álmatlan éjszakákat töltene forgolódással csak azért, mert a tanács tagjait valaki rejtélyesen levadássza, leszúrja, és ezzel megöli.
• Most, hogy ilyen jól elbeszélgettünk, elárulod nekem, hogy miért mentél feleségül Klaushoz? – tette fel az idősebb Salvatore azt a kérdést, ami viszont őt érdekelte. Nagyon is.
• Miért ne tettem volna, ha megkérte a kezem? – Érkezet a vámpír véleménye szerint semmilyen tartalommal nem rendelkező felelet.
• Így is fel lehet fogni a dolgokat, bár nekem ezzel kapcsolatban nem ez lenne az első gondolatom – mondta Damon.
• Akkor még jó, hogy nem téged kért meg – mondta Melody gúnyosan. - Majd szólj, és ha én jutok valamire, akkor hívlak – közölte a lány és az itala árát a pultra téve távozott. Ahogy ezzel egy időben Amy és Frank is hasonlóan tettek.
• Rendben – egyezett bele az idősebb Salvatore. Igazán nem tudta, hogy vajon komolyan vegye e azt, amint a lány az előbb mondott neki. Elvégre mégiscsak Klaus felesége volt. Azonban nem is tudott sokáig ezen töprengeni, mert sms-t kapott. Nem mástól, mint Elenától. Az üzenet a következőt tartalmazta:

„Damon sürgős ügyben gyere a Gilbert házba. Csók: Elena”

A vámpír felállva elindult a kért irányba és közben azon töprengett, hogy ő lát e túl sokat bele, vagy a hasonmás mostanában tényleg flörtöl vele. Minden gátlás és Stefanra való tekintett nélkül.

A Gilbert házban Ric ideges mozdulatokkal töltött magának egy pohár whiskyt. Ami keze remegéséből nyilvánvalóan megállapítható volt az, miszerint az már nem a mai első adagja. Valamint észre letett venni rajta még azt is, hogy nem örül annak, hogy Elena képes volt idehívni Damont. Mivel igazán nem volt semmilyen problémája senki mással. Csak az idősebb Salvatore-val. Akire továbbra is erősen, makacs módon haragudott és úgy érezte, hogy a legutóbbi húzását soha sem fogja tudni megbocsátani. Soha.

Bonnie a kezeit tördelte és a házba lépve fájdalmasan gondolt arra, hogy már igazán régen beszélt Jeremy-vel. Úgy döntött, hogy később felhívja a Gilbert fiút és megkérdezi tőle, hogy van, mivel már igazán nem haragudott rá és örült volna neki, ha itt van. Mellette. Ugyanakkor tisztában volt azzal is, hogy Jeremy számára a biztonsága szempontjából ez a legjobb megoldás. Távol Mystic Fallstól, a biztonságos Denberven. Elvégre az ősök semmit sem tudnak arról, hogy most hol is lehet a Gilbert fiú. Legalábbis a boszorkány így vélte. Igazán nem tudhatta azt, hogy az ősök nemhogy tisztában vannak a fiú hollétével, hanem az egyik még szoros barátságba is került vele. Ez persze leginkább Klaus előrelátásának volt köszönhető, aki jobb szeretett mindenki előtt járni egy lépéssel és a kezében tartani a dolgok irányítását.

Elena türelmetlenül dobolt az asztalon és úgy igazán idegesnek látszott. Persze a körülötte lévők úgy vélték, hogy ez a dolog leginkább az ősök és Esther miatt van. Pedig nagyon nem így volt. Legalábbis nem teljesen. A hasonmás elsősorban azért volt ideges, mert Klaus megnősült, de úgy vélte, hogy ettől még ugyan úgy mehet tovább minden. A terv szerint. Elvégre mit is számíthat egy olyan lány, mint ő, gondolta a Gilbert lány lenézően Klaus feleségével kapcsolatos véleményét. Ezen kívül azért is volt ilyen állapotban, mert Stefan annak ellenére, hogy tegnap este még itt volt mellette, az utána elment valami sürgős dologra hivatkozva. Pedig szokás szerint szinte a tenyeremből evett és egyértelműen érzékeltettem vele azokat a dolgokat melyek segítségével meggyőzhettem és meg is győztem őt arról, hogy Caroline elárult minket. Erre nemhogy itt maradna, és engem megerősítve támogatná a szőke liba kiiktatása tervemben. Oh nem, képes egy szó nélkül lelépni. Néha úgy érzem jobb lett volna, ha Damont választom, de sajnos drága öcsikéjével ellentétben nem teljesen hülye, gondolta Elena ingerülten.

• Hellóka, várjatok, kitalálom miért hívtatok. Stefan a nagy probléma megoldó nem tudta megoldani Caroline gondját, mondanám, hogy meglepődtem, de sejtettem, hogy ez lesz a vége – jelentette ki Damon, amint megérkezet.
• Nem, mintha téged érdekelne, de tegnap este még itt volt – válaszolta Ric.
• Most viszont, ha jól látom már eltűnt, reméljük nem került valami szörnyű sorozatgyilkos kezébe és ezzel együtt ő maga sem vált újra azzá – mondta az idősebb Salvatore cinikusan.

• Attól tartok, hogy ennél sokkal fontosabb dologról van szó… – közölte Elena pár perc látható hezitálás után, ami részéről a műsor részét képezte. Bonnie aggodalmasan összeráncolta a homlokát, még Ric dühös pillantásokat lövellt az idősebb Salvatore felé, aki ezt természetesen fel sem vette.
• Mi lenne ennyire halaszthatatlan? – kérdezte a vámpír gúnyolódva.
• Caroline… - sóhajtotta a hasonmás letörten és próbálta leküzdeni az ingerültségét a miatt, hogy megzavarták őt a nagy bejelentése közlése közben. Elvégre ez mégsem járja! Pont folytatni akarta volna előre eltervezett közlését és már a műkönnyeket is előkészítette, ám ismét a szavába vágtak.
• Csak nem megzavarta az italozásodat Damon? – kérdezte Ric ingerülten.
• Nem, mivel továbbra sincs, aki velem tartana – felelte Damon meglehetősen sértetten tagadva.
• Aki kitöri a legjobb barátai nyakát az magára vessen… - szűrte a fogai között Ric idegesen.
• Már bocsánatot kértem – tárta szét a karjait az idősebb Salvatore jelezve, hogy véleménye szerint ez az ügy már túl van tárgyalva és egyszerűen lépjenek túl rajta.
• Tőlem biztos nem! – vágta rá a történelem tanár határozottan, mivel arra biztos emlékezett volna. Akkor is, ha teljesen részeg, mert ilyen pillanat nem sok adódhatott egy emberöltő, sőt egy vámpír élete alatt sem. Amikor a Nagy Damon Salvatore elnézést kér azért, mert úgy viselkedett, mint általában, vagyis egy seggfej volt.
• De egyébként sincs rá szükséged, ha jól látom, mert nélkülem is megtaláltad a házban lévő italokat – ciccegte a vámpír elégedetlenül. Látva, hogy barátja már láthatóan magába öntötte egy közepes mennyiségű bárnak a teljes készletét.
• Fiúk, lehetne, hogy elmondjam azt, amit akarok? – szusszantotta Elena dühösen.
• Igen, Elena? – kérdezte Bonnie segítőkészen.
• Caroline elárult minket… - jelentette ki a hasonmás és a műkönnyek már meg is jelentek a szemében. Aztán a teljes hatás elérése érdekében felzokogott. Kezeit a szájára szorítva elfordult, hogy a többiek ne lássák az arcára kúszó diadalmas mosolyt.

Stefan úgy érezte, hogy széthasad a feje. Először azt sem tudta, hogy hol van. Amikor kinyitotta a szemeit attól sem lett sokkal okosabb. Egy teljesen ismeretlen szoba plafonjára emelte pillantását, ami igazán nem tudott neki segíteni. Megpróbált ráfókuszálni a nemrég történtekre.

Emlékezett arra, hogy Elena aggódva mondta el neki, hogy Caroline mostanában egyre furcsábban viselkedik és a hasonmás félve számolt be arról, hogy legjobb barátnője szinte mániákusan követi őt és árgus szemekkel figyeli minden mozdulatát. Stefan igazán nem értette, hogy Caroline-nak mégis mi oka lehet kutatni a Gilbert lány után. Viszont mivel a szőke hajú lányt Lexi után szintén a legjobb barátjának tartotta, így szándékában állt minden lehetséges eszközzel segíteni rajta. Tegnap, amikor a Mystic Grillben voltak Klaus és újdonsült felesége feltűnése előtt volt alkalma arra, hogy saját maga is szemügyre vegye Caroline-t és végül igazat adott a hasonmásnak. Minden Elena által elmondott jelet észrevett a szőke hajú vámpírlányon, aki bár próbált fesztelenül viselkedni mégsem ment neki annyira, mint általában. Stefannak természetesen nem tűnt fel a manipulálás, amit a hasonmás vele szemben már igazán tökéletesre fejlesztett és vakságában talán még azt is elhitte volna vele, hogy a nap nyugaton kell és nem keleten. Mindössze elég lett volna ennyi, mert, ha Elena azt mondta volna neki, akkor elhiszi. Mert a fiatalabb Salvatore számára bőven elég lett volna az, ha a hasonmás ezt közli vele annyira nem vette észre mi is folyik körülte.

A vámpír ezután megmozgatta elgémberedett tagjait és végül felült. Ekkor vette észre a vérnyomokat. Végigtapogatatta a ruháit és észrevette, hogy azok itt-ott elszakadtak. Igazán nem emlékezett arra, hogy megsérült volna. Lassan, óvatos mozdulatokkal vigyázva sétált ki a szobából. Követte a vérnyomokat, amik levezették őt a földszintre. A lépcsőfokok kísértetiesen nyikorogtak a lábai alatt és Stefan némán rimánkodott, hogy ne azt lássa lent, amire számít. Leérve egy tágas nappaliban találta magát. Ahol észrevett egy nőt, aki a kanapén foglalt helyet és láthatóan nem is figyelt a környezetére.

• Elnézést – szólította meg Stefan tétován a nőt. Azonban az nem reagált rá. Olyannyira, hogy a vámpír még a szívverését sem hallotta, de ezt próbálta annak tulajdonítani, hogy a sajátja őrült iramban diktálta az iramot a rémülettől és a belső rettegéstől. A másik lehetőséget egyszerűen még felfogni sem akarta és nem is tudta. Végül szinte óráknak tűnő hezitálás után oda lépet a nőhöz és óvatosan megmozdította. Lélegzett visszafojtva várta az eredményt, egy másodpercig nem történt semmi. Aztán…

• Istenem, mit tettem – suttogta elborzadva és elszoruló torokkal a fiatalabb Salvatore és remegve hátrált a falig. Aminek mentén aztán lecsúszott a földre. Pillantását azonban nem bírta elvenni a nőről, akinek hullája – mert tényleg halott volt - darabjaira hullott szét.

Új blog

Sziasztok! Mint, ahogy azt a cím is mutatja új blogot indítok. A történet címe: Halhatatlanok klubja

A történet ismertetője: 

Klaus tudja, hogy hatalmas hibát vétett akkor, amikor nem akadályozta meg azt, hogy az Elena vámpírráválás miatt kétségbeesett kis csapat felkerekedjen és az állítólagos gyógyír keresésére induljon. Azonban nem volt elég, hogy elbuktak és számára lényeges momentumként nemcsak, hogy elvesztették a gyógyírt, hanem még Silas-t is sikerült feltámasztaniuk. A több mint kétezer éves halhatatlant, akit állítólag csak a gyógyír segítségével lehet véglegesen megölni, és ezzel együtt elhozza a világ végeztét. Az ősi hibrid ebben a számára lehetetlenül idegesítő és veszélyes helyzetben egy olyan személyhez fordul, akiről tudja, hogy Silas ember évei alatt, sőt minden valószínűség szerint még jóval az előtt is cinikusan taposta már az út porát. Ezt a személyt ő Benjamin Adams és még sok más néven ismeri, de az igazi, a valódi nevével nincsen tisztában. Ami nem más, mint Methos. A világ legöregebb halhatatlana, aki régi barátja felkérése alapján Mystic Falls-ba utazik. Természetesen, hogy a helyzet valóban érdekessé váljon útitársat is visz magával. Elijah bátyjától távol ugyan azon dolgozik, csak természetesen, mint ahogy az már lenni szokott, más módszert alkalmaz. Talált egy régi tekercset melyben minden Silasszal kapcsolatos lényeges momentum le van írva. Egy akadály azonban neki is felmerül. Mégpedig az, hogy a tekercs olyan formában íródott mely számára csak részlegesen ismert. Ezért aztán egy olyan személyhez fordul, aki segítségére lehet, a teljen történet megismerésében. Ez a személy nem más, mint a számára teljesen ismeretlen Violet Pierson. És mivel a világ igencsak kicsinek mondható Violet apja nem más, mint Methos. A lány a maga egyedi stílusában elfogadja Elijah ajánlatát, mert szeret régi iratokkal foglalkozni és apjától örökölt tehetsége is van hozzá. Ugyan úgy, ahogy a kardforgatáshoz is remekül ért, de szüksége is van rá, mivel ő is halhatatlan. Violet közel kerül Elijah-hoz és Klaus-hoz is. Tudja, hogy választania kell kettőjük közül, ám a döntés nem egyszerű.  Azonban a végén csak egy maradhat. Ha tudni szeretnéd, hogy kicsoda is ez a személy, valamint, hogy sikerül e megállítaniuk Silas-t, akkor tarts velem és olvasd történetem.

9. fejezet

Nincs értelme...

„- Nincs értelme (...), a lehetetlent nem hiheti el az ember!

- Szerintem nincs elég gyakorlatod (...). Én a te korodban naponta fél órán át csak ezt gyakoroltam. Volt úgy, hogy már reggeli előtt hat lehetetlen dolgot elhittem.” Lewis Carroll

Kol és Elijah a közelben lévő reptéren futottak össze egymással, mivel mindkettőjük repülőgépe ott szállt le.

• Elijah nem, mintha zavarna, hogy részint családi ok miatt megszabadultam a Klaus által rám ruházott feladattól, de biztos vagy benne, hogy bátyánk, mármint Niklaus megnősült? – érdeklődte Kol a kocsiban ülve. Cseppet sem zavartatta magát és a lábait a műszerfalon, pihentette, amiért jelen lévő testvérértől bezsebelte egy nagyon helytelenítő pillantást.
• Teljesen. Itt a házassági anyakönyvi kivonatuk másolata – válaszolta Elijah kimérten és mivel egyenes útszakaszon voltak egy pillanatra belenyúlt a zakója zsebébe és kivette onnan az irat másolatát.
• Ez azért abszurd – hajtotta szét kissé méltatlankodva a lapot Kol. – Niklaus Mikaelsson és Melody… Ez most komoly? – kérdezte élesen látva a lány leánykori nevét.
• Teljes mértékben – biztosította testvérét az idősebb ős komolyan.
• Nem tudtam, hogy volt gyerek – jegyezte meg homlokráncolva. Bár az érintett nem igazán ismerte csak halott róla ezt-azt, de az épp elég is volt számára, hogy ne is akarja megismerni.
• Én sem – válaszolta Elijah kurtán. Mivel igazán nem tudta, hogy mi mást is mondhatna. Ő ismerte az érintett, tudta azt is, hogy gyermeke született, még amikor ember volt. Csak aztán nem tudta felnevelni a gyermekét, mert vámpírrá vált. A férje meg… nos igen. Alkalmatlanná vált arra, hogy megtegye.
• De azért nem hiszem, hogy törvénytelen lett volna. Úgy, mint mondjuk Katerinának a drága Elena – folytatta tovább Kol eltöprengve, mintegy hangosan gondolkozva.
• Nem. Valóban nem úgy történt. Erről is megnéztem a szükséges iratokat – közölte öcsével. Mivel végig vette az egész családfát, hogy teljesen biztos legyen abban, hogy valóban annak a személynek a leszármazottja a lány, akinek ő hiszi.
• Egy este alatt? Hatékonyságod igazán lenyűgöz drága bátyám – szólalt Kol derűsen cukkolódva.
• Megkértem rá a szükséges személyeket, akik pont tartoztak nekem egy szívességgel – felelte Elijah tárgyilagosan.
• Pont tartoztak neked mi? Milyen különös véletlen – csóválta meg a fejét Kol vigyorogva. Aztán kissé elkomolyodott. - De, akkor sem értem Klaust. Miért nősült meg? – érdeklődte erősen hitetlenkedő, valamint értetlenkedő felhanggal.
• Biztos vagyok benne, hogy megvolt rá az oka – jelentette ki bátyja udvariasan.
• A szerelem? Elijah, a meséket hagyjuk meg azoknak, akik el is hiszik – emelte a kocsi teteje felé a pillantását a fiatalabb ős jelezve, hogy ő nem hiszi azt, hogy erről lenne szó.
• Nemsokára úgyis magunk győződhetünk meg arról, hogy miről is van szó – mutatott rá Elijah szokása szerint a lényegre.
• Hello Mystic Falls – vigyorodott el Kol kicsi gonoszkásan, amint elhagyták a város határát jelző táblát.
• Azért, ha ez egyáltalán lehetséges a te esetedben, akkor fegyelmezd majd magad, mert Niklaus nem fogja tolerálni, ha bármit is teszel, amit egyébként sem kéne és én, sem vagyok olyan hangulatban, hogy elnézem a kicsapongásaid – figyelmeztette öccsét Elijah határozottan.
• Rebekah helyettem is pörögni fog ebből a szempontból – rántotta meg a vállát a fiatalabb ős.
• Én is attól tartok – sóhajtotta bátyja rezignáltan, némileg gondterhelten ettől a lehetőségtől. Őszintén remélte, hogy húguk valóban nem kezdett semmilyen magán akcióba és tényleg ott fogja őket várni a város főterén. Ugyanis Elijah később pontosította a találkozó helyét ezzel is próbálván megelőzni az előzetes civakodásokat, de tudta, hogy azok így is, úgyis elkerülhetetlenek lesznek. Szóval tényleg bízott abban, hogy Rebekah a megbeszélt helyen várja őket. Mert, ha nem, akkor az nem lenne igazán bíztató rájuk nézve. Tekintettel arra, hogy most nem akarták feldühíteni Klaust. Egyszerűen csak szerették volna megtudni mi oka is volt arra, hogy ezer év után megnősüljön.

Klaus amikor reggel felébredt a szobájában – ami most már a feleségével közös helység volt – pár pillanatig Melody békésen alvó arcát fürkészte. Aki így álmában úgy nézett ki, mint egy ártatlan porcelánbaba. Főleg, mivel most a modorával és a gesztusaival sem tud rácáfolni erre az elképzelésre. Tegnap este majd egy órán át zongoráztak. Az őst igazán lenyűgözte felesége tehetsége és az, hogy amikor egy számára ismeretlen darabot mutatott, akkor utána azonnal el tudta játszani, mintha kottából tenné. Holott nyilván soha sem látta azt. Az lesz a legjobb, ha ráállítok valakit arra, hogy kiderítse a múltját, mert most már igazán tudni akarok róla mindent, gondolta Klaus erős elhatározással. És ha ő egyszer valamit eltervezett, akkor az úgy is volt. Felöltözött aztán a nappaliba lesétálva elővette a telefonját. Nem szerette volna felébreszteni Melody-t főleg nem úgy, hogy ő lesz a beszélgetés tárgya. Miközben tárcsázta a számot az eszébe jutott az is, hogy meg kell kérnie a lányt arra, hogy engedje be a hibridjeit a házba. Bár talán ki kéne szortíroznom közülük párat. Elvégre az mégsem járja, hogy csak úgy bejöjjek ide, amikor akarnak. Főleg, ha nem is hívom őket és most itt a soha vissza nem térő alkalom arra, hogy csak azok jöjjenek ide, aki valamilyen szinte értelmesek és nem értelmetlen és felfogásképtelen idióták. Utóbbi csoportba sorolta a legtöbb hibridjét köztük Harry-t és Tyler-t is.

• Főnök? – hallotta meg Amy hangját. Frank-en kívül ő volt az egyik legmegbízhatóbb hibrid és nő létére nem kérdezett semmit. Mármint, ami nem tartozott az adott témához.
• Lenne egy feladatom a számodra – jelentette ki Klaus a maga szokásos ellentmondást nem tűrő stílusában.
• Természetesen. Miről lenne szó? – érdeklődte a nő.
• Nyilván nem vagy tisztában vele, de megnősültem. A feleségemnek van két barátja, az egyikük már meghalt. Viszont a másik… elvileg életben van. Szeretnék beszélni ezzel a személlyel és a halottról is meg kéne tudnod mindent – vázolta a dolgot az ős.
• Értem. Tudod, hogy ki ez a személy? És a halott neve? Vagy keressem meg a feleséged alapján?
• Igen, több mint biztos vagyok benne, hogy az élővel szoktak egymással kommunikálni. A telefonszáma alapján néz utána – válaszolta Klaus és utána lediktálta Melody telefonos elérhetőségét, valamint megadta a halott nevét is, aki után kutatni kellet. – Nyilván nem kell említenem, de az ügy teljes diszkréciót élvez – szögezte le az ős komoran. Igazán nem akarta, hogy kiderüljön, hogy Melody után kutakodik, bár akik ismerték azért nyilván tudják róla, hogy mindennek alaposan utánanézett.
• Rendben, vettem – válaszolta Amy érthetően.
• Valamint, örülnék neki, ha idejönnél. Lehetőleg még ma és megismerkednél a feleségemmel, mert szeretném, ha valaki vigyázna rá, ha esetleg úgy adódnak, hogy én nem lennék a közelben – vetette fel az ős, bár ez inkább volt parancs, mint lehetőség a választást tekintve.
• Csak én egyedül? – érdeklődte Amy homlokráncolva. Mert azért úgy vélte, hogy bárki legyen is teremtője felesége egy személy nem elég biztosíték a védelmére. Már nem a saját képességeit becsülte kevésre, de aggódott amiatt, hogy nem tudja tökéletesen teljesíteni a kérést és őszintén nem örült volna annak, ha Klaus újdonsült feleségének miatta esik bántódása.
• A legmegbízhatóbb hibridek közül válogathatsz párat, de nem hiszem, hogy a feleségem örülni fog annak, ha sokan ráakaszkodtok – mondta Klaus szárazon és közben akaratlanul is elvigyorodott, mert sejtette, hogy a lány makacs módon ellent fog állni a testőrségnek. Amit viszont az ős nagyon is szükségesnek érzett. Elvégre nem kockáztathatja meg, hogy bárki is bántsa az ő feleséget.
• Értem. Én magam is csak egy-két személyre gondoltam – válaszolta a hibrid töprengve a lehetséges jelölteken. - Később jelentkezem – biztosította Klaust jelezve, hogy máris elkezdi keresni azt, amivel megbízták.
• Helyes – jelentette ki az ős és letette a telefont. Ilyenkor örült neki, hogy azért az idióta hibridjei között is akad kivétel. Aztán meghallotta, hogy valaki bizony be akar jönni a villába, de ellenállásba ütközött és heves szitkozódások közepette tudatta a világgal nemtetszését a miatt, mert akadályba ütközött.

Kol volt az, aki olyan hevesen kifakadt az ajtó előtt állva. Elijah mellette éppen csengetni készült, de hallotta bátyja lépéseinek összetéveszthetetlen hangját így várt. Addig még testvérük kiér hozzájuk, ha már úgy adódott, hogy ők maguk nem tudnak bemenni. Közben szemével üzent öcsének, hogy, ha lehet most már fejezze be a panaszkodást arra vonatkozóan, hogy felkenődött egy láthatatlan falra. Rebekah szótlanul állt két kint lévő bátyja mellet, de azért sejthető volt az, miszerint bármelyik pillanatban robbanhat az ingerültségtől és az idegességtől.

• Hello bátyó, gondoltam beugrom, de nem tudok bemenni – köszöntötte legidősebb testvérét Kol gondtalanul, mint aki csak éppen erre járt és nem a fél országon átutazott ide.
• Te egy halandót vettél el feleségül? – kiáltotta el magát Rebekah, aki most már igazán elborzadtnak látszott. Elijah halkan felsóhajtott. Tudta, hogy kisebb testvérei hevesen rá fognak törni bátyjukra, de azért ez már tényleg erős túlzás volt. De legalább Kol visszafogta magát. Úgy ahogy.
• Én is örülök, hogy látlak titeket – válaszolta Klaus és mogorván az ajtófélfának dőlt.
• Niklaus csak szeretnénk veled beszélni a… házasságoddal kapcsolatban – szólalt meg Elijah a maga diplomatikus modorában. A házasság szó valahogy még neki is nehezen jött a szájára, főleg legidősebb testvérével összefüggésben.
• Valóban? Szerintem, viszont nincs erről mit beszélnünk – mondta a legidősebb ős komoran.
• Nik, hogy vehettél el valakit feleségül? És miért? Egyáltalán ismered? – kérdezte Rebekah idegesen.
• Húgocskám szerintem, amikor legutóbb beszéltünk elég világosan fogalmaztál arra vonatkozóan, hogy mikor is akarsz látni legközelebb és, hogy addig is hova menjek – válaszolta Klaus gúnyosan emlékeztetve az érintett a veszekedésükre.
• Rebekáh-nak abból a szempontból igaza van, hogy nem volt szép tőled az, hogy nem hívtál meg minket az esküvődre. Különösen engem. Elvégre én csak csodásabbá változtattam volna a boldog napot – kottyantotta közbe Kol a saját önfényező beszédét.
• Kol neked meg, mintha adtam volna egy feladatot – húzta fel a szemöldökét Klaus jelezve, hogy véleménye szerint öccsének most nagyon nem itt kéne lennie.
• Miért nem az egyik hibrided bízod meg vele? – grimaszolta Kol elégedetlenül.
• Mert téged kértelek meg rá – hangsúlyozta ki az ős, hogy nem másnak szánta ezt a feladatot, hanem az öcsének és most már egyébként is felesleges lenne mást küldeni, ha Jeremy és a testvére összebarátkoztak egymással.
• Kértél?! Azért ne túlozzunk – vágta rá Kol ingerülten.
• Amit mondtam, megmondtam – szögezte le Klaus határozottan.
• Akkor sem értem, hogy miért bánsz így velünk. Elborzasztasz ezzel az egész házasságos ötlettel – toppantotta Rebekah mérgében. – Legalább hívj be minket – sziszegte egyre idegesebben.
• Azt sajnos csak a felségem tudná megtenni, de ő még alszik – válaszolta Klaus elvigyorodva. Ezzel is jelezve, hogy ő sajnálatos módon semmit sem tud tenni az ügyben.
• Hát ébrezd fel. Most – jelentette ki húga durcásan.
• Rebekah nem tűröm el ezt a hangnemet! – jegyezte meg legidősebb testvére mérgesen, mert ez már több volt, mint puszta szemtelenség.
• Szegény Nik, de figyeld meg, hogy a feleséged is el fog hagyni téged, mert olyan utálatos vagy – köpte Rebekah, majd sarkon fordulva távozott.

Klaus egyáltalán nem lepődött meg azon, hogy húga ilyen hevesen reagált az ő házasságának a hírére. Ráadásul a hibrid most ismét dühös lett a szőke hajú ősre azért, mert az képes volt ilyesmiket a fejéhez vágni. Az ősi hibridet az irritálta a legjobban, hogy legbelül félt attól, hogy húgának valamilyen lehetetlen módon mégis igaza lesz. Hiába bízott abban, hogy Melody-val megígérték egymásnak, hogy nem hagyják el a másikat, mégis Klaus bizonyos – azért eléggé meghatározó - mértékig félt. Már egészen kezdte megszokni felesége jelenlétét, és nem szerette és akarta volna azt, ha ismét egyedül kéne megbirkóznia mindazzal a fájdalommal és keserűséggel, ami rá nehezedett immár ezer év óta.

Kol megforgatta a szemeit és a ház falának dőlt, jelezve, hogyha már bemenni nem mehet be, akkor lassan itt fogja magát kényelembe helyezni. Igazán örült neki, hogy elszabadult Denver-ből. Nem, mintha egyébként különösebb gondja lett volna Jeremy Gilbert-el. Mert a fiú, a közös idejük legtöbbjében egészen normális volt. Az nyomta rá Kol érzéseire a bélyeget, hogy szerinte ezt az egészet a kényszerűség jellemezte. A közös baseball és az italozások egyáltalán nem voltak komolyak abban a tekintetben, hogy Klaus parancsa miatt kellet megtenni ezeket a dolgokat. Azért kicsit örült neki, hogy elszabadult innen Mystic Fallsból és végre ismét élhetett egy kicsit. Persze mivel semmi sem volt tökéletes ezért Esther varázslata és igazán fenyegető veszélye nagyon is zavaró volt a számára. Főleg a mostani kedves kis összekötő varázslata miatt. Ugyanis egyáltalán nem szándékozott meghalna.

Elijah előre sejtette, hogy a beszélgetésükbe előbb vagy utóbb ilyesmi is bele fog keveredni. Ő persze jobb szerette volna, ha utóbb történik meg a dolog. Tekintettel arra, hogy most igazán nem veszekedni jöttek ide, hanem egyszerűen csak megérdeklődni Klaustól, hogy mi oka is volt arra, hogy feleségül vegye Melody-t. De természetesen Elijah számításba vette ezt a lehetőséget is. Főleg, mert mind Rebekah, mind Kol sokszor voltak olyanok, akik ilyesmit tesznek csak azért, hogy kifejezzék a nemtetszésüket. De az, amit húguk mondott valóban túl ment egy bizonyos határon, amit Klaus nyilván nem fog egyszerűen figyelmen kívül hagyni. Rebekah nyilván most csak azért nincsen újra a szép kis koporsójában leszúrva a fehér tölgyfa hamvaiba mártott karóval, mert akkor Klaus kivételéve mi is álomra térnénk vele együtt, gondolta Elijah gondterhelten. Az ős tudta, hogy ha húguk legközelebb is ilyet vagy ennél súlyosabb dolgot mond, akkor Klaus egyáltalán nem lesz tekintettel rájuk. Tehát ennek mielőbbi megoldása érdekében először is megkell valahogy szüntetniük ezt a varázslatot, amit Esther volt szíves rájuk tenni, mert ez már igazán nem mehetett így tovább.

• Rebekah csak zaklatott – szólalt meg Elijah udvariasan védve húguk lehetetlen viselkedését, bár tudta, hogy teljesen felesleges.
• Tisztában vagyok vele Elijah, mivel nem vagyok ostoba – pillantott öccseire Klaus feszülten.
• Tényleg? – kérdezte Kol kíváncsian.
• Mi tényleg? – kérdezte Klaus.
• Tényleg megnősültél? – ismételte meg a kérdést kisebb testvére immár lényegretörőben.
• Tényleg – bólintotta a kérdezett határozottan.
• Mi jön ez után? Jó útra térsz? – kérdezte Kol cinikusan. Klaus elhúzta a száját ez azért több volt, mint sok. Először Rebekah méltatlan kifakadás most meg Kol ostoba kérdései úgy vélte, hogy fent kellet, volna maradni a feleségével a szobában. Elijah testvérük arcát figyelte. Klaus komor vonásai valójában a nyilvánvaló és érthető feszültséget és idegességet leszámítva igazán nyugodtak voltak.

Ekkor mindhárman meghallották valaki lassú és némileg ingerült lépéseinek összetéveszthetetlen hangját. Kol az ajtófélfának dőlve pislogott a lépcső felé. Elijah, aki szembe állt a bejárati ajtóval is átnézett bátyja válla felett, aki szembe fordult a lépcsőn lesétáló feleségével.

• Nem lehetett volna, hogy halkabban veszekedtek? Aludni szerettem volna és a lármátok még a halottakat is, felébresztette volna – mondta Melody morcosan férje zöld szemeibe pillantva és karjait összevonta a mellkasa előtt.
• Bocsánat drágám – vigyorodott el Klaus. Felesége csak a szemeit forgatta válaszként, mivel tudta, hogy férje már megint nem gondolja komolyan, amit mond, bár most nem őt akarja ezzel piszkálni, hanem a testvéreit. Ami egy fokkal jobb volt. – Ők a fivéreim, Kol és Elijah – mutatott az érintettek irányába az ős.
• Hello – köszönt nekik Melody, aztán sarkon fordulva a konyha felé vette az irányt. Elijah udvariasan megköszörülte a torkát. Egyrészt be szeretett volna mutatkozni, másrészt úgy vélte alkalmasabb lenne ezt bent megtenni. Viszont erre nem nyílt lehetősége addig még a lány be nem hívja őt és természetesen Kolt is.
• Behívhatnád őket – szólalt meg Klaus tudva, hogy idősebb öccse néma célzása erre vonatkozott.
• Szükségesnek érzed? – kérdezte Melody, aki megállt, de nem fordult vissza a három testvér felé.
• Talán – válaszolta a kérdezett pár percnyi tűnődés után kissé elhúzva a szót jelezve, hogy inkább feleségére bízza a döntést. Ha Rebekah még mindig itt lett volna, akkor azt mondja, hogy ne tegyék, de így más volt a helyzet.
• Én a magam részéről most megreggelizek, addig Kol és Elijah igazán bejöhet, hogy beszélgessen veled – mondta Melody és folytatta útját a célul kitűzött helység felé.
• Köszönjük kedves – lépte át a küszöböt Elijah hálásan.
• Nem vagyok kedves – reagálta le a véleménye szerint felesleges udvariaskodást a lány a maga módján, aztán eltűnt a konyhába vezető folyosó mögött.
• Ezt nevezem Nik – mondta Kol, de továbbra sem értette meg, hogy testvére miért is vette el a lányt. Aki csinos volt meg, minden, de a feleség dolog a fiatal ős véleménye szerint akkor is túlzás volt.
• Köszönöm a bókot Kol, mármint, ha ezt annak vehetem – emelte a plafon felé a pillantását Klaus, aki felesége udvarias testvérével szembeni replikáján igazán jót mulatott. – Gyertek utánam – indítványozta a maga ellentmondást nem tűrő stílusában az ős. Aztán a festő szobába vezette öccseit, akik szótlanul követték őt. – Akkor mi oka volt annak, hogy beugrottatok erre a… kedves kis üdvözlésre? – érdeklődte Klaus szarkasztikusan.
• Csak szerettünk volna a saját szemünkkel látni, hogy… minden rendben van veled – válaszolta Elijah a béke érdekében megválogatva a szavait.
• Az eszem még nem ment el, ha erre céloznál – jelentette ki Klaus szárazon.
• Az előbb szinte érzelmet vettem észre rajtad Nik – piszkálódott Kol.
• Mármint a felbukkanásotok miatt érzett ingerültségen kívül? Tudod Kol én meg azt hittem, hogy Jeremy-re figyelsz. Mostanában nem úgy alakulnak a dolgaink, ahogy mi szeretnénk, legalábbis ha anyánkon múlik, akkor semmiféleképpen. Te meg ahelyett, hogy az egyik célszemélyre figyelnél, aki még fontos lehet a szükséges személyek sakkban tartásának érdekében, eljöttél hozzám, hogy felesleges kérdéseket tegyél fel – szűrte a fogai között Klaus kissé dühösen.
• Most higgyem el, hogy meglepődtél? – legyintette Kol tudva, hogy bátyja azért ennél sokkal előrelátóbb és nyilván tisztában volt azzal, hogyha megtudják mi is történ, akkor fel fogják őt és a feleségét keresni.
• Akár így is fogalmazhatnánk, viszont valóban számítottam az érkezésetekre – szögezte le a hibrid mérges kézmozdulattal.
• Persze, szinte félek megkérdezni, de mit tettél? Úgy értem ki gondolta volna, hogy még ebben az életben - ami azért nem rövid - valaha is megnősülsz? A feleséged megigézted? – kérdezte Kol érdeklődve.
• Nem, Melody azért van mellettem, mert így döntött – jelentette ki Klaus. Elijah ebben nem kételkedett és csak tudni szerette volna, hogy testvérének mégis mi oka volt megtenni ezt a tőle teljesen szokatlan lépést. Kol a maga részéről kételkedett és össze volt zavarodva.

Rebekah ingerülten suhant a saját háza felé. Egyszerűen nem tudta megérteni, elfogadni meg még úgy sem legidősebb bátyja újdonsült hóbortját. Mivel a szőke hajú ős száz százalékig biztos volt abban, hogy testvére részéről ez a házasság egyáltalán nem komoly dolog. És ebben senki sem tudta volna megingatni. Teljesen biztos volt abban, hogy Klaus ezzel akar nekik visszavágni azért, mert egy ideig magára hagyták őt. Kol vagy még Elijah részéről sem lett volna annyira meglepő ez a lehetetlen lépés, mint Klaustól. Elvégre pont ő talált magának hirtelen egy társat, holott soha senkit nem tűrt meg maga mellet huzamosabb ideig? Biztos valamilyen oka volt rá. Mert ok nélkül nem tenne ilyen őrültséget. Vagy a lány elvette az eszét. Igen, ez lesz az. Valamilyen varázslatot használt vagy ő maga vagy megkért rá valakit. Meg kell tudnom, gondolta Rebekah erős elhatározással. Mivel egyértelműen nem akarta elfogadni azt, hogy Klaus, aki az ő legkedvesebb testvére volt mindig is – már amikor nem voltak haragban, mint most – ilyen lépésre szánta el magát.

A szőke hajú ős fontolóra vette, hogy mit is kéne most csinálni azért, hogy testvére újra olyan legyen, mint amilyen régen. Vagyis az az őket vigyázó boldogtalan agglegény, akivé ezer év alatt vált. Persze Rebekah nem akarta, hogy bátyja boldogtalan legyen. Csak azt szerette volna, ha minden olyan lett volna, mint régen. Tisztában volt azzal, hogy Elijah nem fog neki segíteni ebben a helyzetben. Kol talán, de ő viszont nem volt megbízható ebben a tekintetben legalábbis semmiképpen, mert biztos elkotyogta volna valamilyen úton-módon, hogy mit is tesznek. Az, pedig nem igazán lett volna kellemes a számukra.

Klaus némileg unottan bámulta testvéreit. Aztán tekintette a legújabb festményének az üres keretére tévedt. Tegnap este – a lány kérése alapján - a dolgozó szobájába helyezte a képet és közben sokáig töprengett azon, hogy Melody miért is reagált úgy a képre, ahogy. Viszont most már bízott abban, hogy Amy majd megtudja a szükséges dolgokat és, akkor minden a helyére kerül számára feleségével kapcsolatban.

• Miért nem szóltál nekünk arról, hogy mire is készülsz? – kérdezte Elijah megtörve a pár perce beállt csendet.
• Neked céloztam rá – utalta Klaus arra, amikor telefonon beszéltek egymással. Mivel tudta, hogy testvére hallotta azt, amikor Melody és ő az alsónadrágja felvételről… tárgyaltak. Vagyis a lány leszögezte azt a feltételt, aminek következtében a hibrid végül kávéhoz jutott.
• Nos, elismerem, hogy ez a lehetőség nem igazán merült fel bennem – válaszolta testvére kimérten, mivel ez a lehetőség tényleg soha sem ötlött volna fel benne.
• Ez van – vont vállat bátyja, mert most nem igazán érdekelte, hogy Elijah ezzel kapcsolatban mire gondolt és mire nem.
• Te már korábban tudtad? – fordult fiatalabb bátyja felé Kol kiakadva.
• Nem úgy, ahogy te gondolod – felelte Elijah, majdhogynem szabadkozva, de azért ez nem igazán látszott meg rajta. Talán csak egy kicsit az erre vonatkozó szándéka.
• Miért van az, hogy én tudok meg mindent utoljára?! Ez olyan igazságtalan – motyogta Kol és duzzogva összefonta a karjait a mellkasa előtt.
• Rebekah is akkor értesült róla, amikor te – emlékeztette testévért Elijah komolyan, de tudta, hogy öccsét ez nem igazán fogja meghatni.
• Kit érdekel Rebekah?! Itt rólam van szó – mutogatta Kol idegesen.
• Gondolom, tudod, hogy a feleséged kinek a leszármazottja – fordult Klaus felé Elijah, megpróbálván figyelmen kívül hagyni öccsük méltatlankodását azzal a határozott szándékkal, hogy ezzel az új témával más irányba fordul a beszélgetés menete.
• Tisztában vagyok vele, ahogy azzal is, hogy nyilvánvalóan ő is tud róla – jelentette ki Klaus határozottan. Mivel úgy vélte Melody is fel van világosítva e téren.
• Értem – biccentette Elijah.
• Én továbbra sem, de maradok és akkor szerintem minden világossá, válik számomra is – vágta rá a terveit Kol derűsen.
• Elijah te maradhatsz, ha akarsz, bár tudomásom szerint Esther mihamarabbi és gyors kiiktatás ügyén dolgozol. Kol te meg ne feledd, hogy neked meg ott van Jeremy. Nincsen semmi akár lényeges, akár lényegtelen híred vele kapcsolatban? – emlékeztette testvéreit Klaus, arra, hogy van jobb dolguk is, minthogy az ő házasságán csodálkozzanak és rágódjanak.
• Nincsen – rázta meg a fejét a kérdezett. - Nem lehetne, hogy valaki más felügyeljen rá? – kérdezte Kol, majdhogynem nyűgösen.
• Nem – mondta legidősebb testvére mogorván.
• Azért még maradok, hátha mégis meggondolod magad – vetette fel szándékát Kol.
• Az teljesen kizárt, de tégy úgy, ahogy akarsz – szusszantott Klaus bosszankodva, hogy testvére nem azt csinálja, amit tőle elvár. De tudta, hogy Jeremy lassan így is értékét veszíti a szemükben és arra gondolta, hogy egy elejtett célzással vissza kéne terelni a városban, hogy szükség esetén mégis elérhető közelségben legyen.
• Úgy vélem én is maradok. Innen is ugyan úgy utána tudok nézni a dolgoknak – közölte Elijah azzal a nem is annyira titkolt szándékkal, hogy megtudja Klaus és Melody kapcsolatának mibenlétét.

Melody közben visszament a szobájukba, ahol az asztalra pillantva észrevett egy nagy borítékot. Kíváncsian kibontotta és megnézte a benne lévő képeket, valamint iratokat. Nem telt bele sok idő még rájött arra, hogy ezek azokról a gyilkosságokról készültek, amiket Klaus említett Elijah-nak telefonon keresztül még, akkor, amikor az albérletében voltak. A lány gondosan sorba rendezte a képeket, áttanulmányozta az iratokat, és eltöprengve szétrakosgatta őket az ágyon. Erre a látványra nyitott be a férje.

• A tanács tagjainak a meggyilkolásával kapcsolatos ügyek – jegyezte meg Klaus az ágyhoz lépve.
• Csak ez a két áldozat van? – kérdezte Melody kíváncsian.
• Nos, tudomásom szerint igen – válaszolta az ős, mivel a részéről, akár az egész tanács odaveszhetett volna.
• Ők pontosan milyen tanács tagjai?
• Nem tudom, hogy mennyire vagy tisztában azzal, hogy itt születem a testvéreimmel együtt – kezdte a legelején a dolgok elmesélését a férfi.
• Ezt tudtam – bólogatta a lány.
• Amikor a mai értelembe vett Mystic Falls létrejött, akkor a vámpírok már réges-régen itt voltak… - folytatta Klaus.
• A vérfarkasokkal együtt – szúrta közbe Melody.
• Így van. Azonban a vámpírok nem mindig korlátozták magukat, meg persze a vérfarkasok sem igazán voltak azok a visszafogott személyek – ült le felesége mellé az ős, aki érdeklődve hallgatta azt, amint mondott.
• Szóval a vámpírokra terelődött a gyanú? – kérdezte a lány megértve az el nem mondott lényeget.
• Igen, az Alapítok Tanácsa - ami az alapító családok vezetőiből állt és áll még most is - tudomást szerzett a vámpírokról és levadászták őket egy iránytű segítségével, amit egy feltaláló Jonathan Gilbert fejlesztett ki. Persze nem mindet sikerült elkapniuk, mivel nem tudhatták, hogy Katerina a vérét adta Damon és Stefan Salvatore-nak. Valamint ő maga is megmenekül, mert szövetkezett George Lockwood-al, aki vérfarkas volt. De ez most a mi szempontunkból nem is lényeg. Azaz lenne, hogy a tanács azóta is fennáll és a vámpír veszélyt próbálják mérsékelni. Mint, ahogy azt láthatod nem valami nagy sikerrel – közölte Klaus gúnyosan.
• Ezeket viszont nem vámpírok tették – ráncolta össze a homlokát Melody a képek és iratok felé intve.
• Valóban nem. Mégis gyanús, hogy valaki pont őket öli meg.
• Utána nézek – jelentette ki Melody határozottan.
• Gondolom, nem fogod mással elfoglalni magad, ha már felvetődött benned ez a lehetőség – dünnyögte Klaus. Sejtve, hogy felesége nem fog a háztartás köznapi értelembe vett problémáival foglalkozni, de ez, amit most elhatározott nem kevés veszélyt tartogatott magába.
• Hát nem – ismerte el a lány és a maga dacos módján felvetette az állát.
• Hogy tudnék erre nem-et mondani? – forgatta meg a szemeit az ős cinikusan.
• Sehogy, van valamilyen táblád? – kérdezte Melody összeszedve a képeket és az iratokat, hogy aztán gondosan visszategye őket a borítékba.
• Miért? – húzta fel kissé értetlenül a szemöldökét Klaus.
• Azért, hogy kifüggesszem a képeket – magyarázta a lány, bár lehetet látni rajta, hogy szerinte ez teljesen logikus volt.
• Azt hiszem a mellettünk lévő szobában van és azt a helységet be is rendezheted a szükséges célra – ajánlotta az ős.
• Remek – bólogatta Melody és felállt.
• Aztán találd meg a gyilkost – karolta át hátulról feleségét Klaus, hogy annak fülébe suttoghassa mondandóját.
• Meglesz – biztosította a lány.
• Mielőtt elkezdenéd szükségem lenne a… segítségedre – fordította maga felé feleségét az ős.
• Mivel kapcsolatban? – kérdezte Melody türelmetlenül, mert szeretett volna az üggyel foglalkozni. Klaus válasz helyett ajkait mohón a lány ajkaira tapasztotta, közben pedig érzékien végigsimította a lány gerincének a vonalán. Melody a földre ejtette a borítékot és elmerült a férje által nyújtott szenvedélyben.

Klaus érzékien végigcsókolta felesége arcát, aztán átért a nyakára kezeivel meg egyre erősebben simogatta a lány gerincét, csípőjét és combjait.

• Nem lehetne, hogy később folytassuk? – motyogta Melody bizonytalanul, mert egyrészt szeretett volna minél hamarabb utána nézni az ügynek. Másrészt nem akarta, hogy férje abbahagyja, amit most vele tesz. Viszont egyik lehetőség kizárta a másikat és a döntés egyébként sem az ő kezében volt.
• Kizárt – morrant fel az ős elégedetlenül még csak a lehetőségre is. Melody durcás szusszantással akarta jelezni, hogy bizony megsértődött azonban ez inkább elégedett nyögésbe fulladt.

Klaus belevigyorgott a lány nyakhajlatába. Tudta, hogy ismét ő nyert és a világért sem ismerte volna be, hogy mennyire nagyon is szereti ezeket az alkalmakat. Főleg, mikor felesége a végén lágy mozdulatokkal magához vonja. Melody sem ismerte volna be sohasem, hogy hagyja, hogy az ős ebben a témában egyértelműen és ellentmondást nem tűrően felülkerekedjen rajta. Dacos énje erre az időtartamra mindig meghunyászkodott, hogy átadja a helyét férje akaratának. Ki nem mondott egyesség volt, főleg mivel más témában nem találták volna meg ilyen könnyen a közös hangot. Legalábbis ők így vélték.

Klaus lassúan kínzó mozdulatokkal húzta le feleségéről a pólót, aki most már szó és ellenállás nélkül hagyta, hogy ismét egyesüljenek. Mivel minden apró tiltakozása ellenére ő is ugyan úgy vágyott Klaus közelségére, a csókjaira és hangjának varázslatos csengésére, mint az az övére. Ruháiktól fokozatos szabadították meg egymást, miközben hosszú és szenvedéllyel teli csókokat váltottak. Aztán testük felvette az ősi ritmust, amiben minden veszekedésük ellenére már az első pillanatban megtalálták az összhangot. Mert az teljesen egyértelmű volt, hogy élvezik azt amit a másik nyújt számukra, de ez sokkal több volt.

A másik által meglelték a menedéket a világ elől, amire nagy szükségük volt. Nem számított nekik, hogy milyen egyedül is voltak mindketten a múltban, hogy milyen fájdalmas dolgokat kellet átvészelniük miközben önmagukban, azt kívánták, hogy bár szűnne meg a fájdalom, ami belülről őrjítően lassan emészti fel őket. Ez most már nem számított. Nem volt több mint nyomasztó, régi, de fokozatosan megnyugvó érzés. Most már itt voltak egymásnak. Nem tudták, hogy mit hoz számukra a jövő. Hogy mégis mennyit fognak veszekedni, miként lépnek majd túl ezeken a momentumokon, miket kell majd átvészelniük. Csak abban bíztak és hittek szinte vakon, hogy a másik, aki a menedéket nyújtja, ott lesz mellettük az elkövetkezendők során. Mert megígérték egymásnak. És ezek a kimondatlan érzések, amik még alig kezdtek körvonalazódni bennük egy napon talán a felszínre törnek. De ennek a napnak az ideje még nem jött el. Most csak tették, amit akartak. Klaus az együttlét végén fejét ismét felesége mellkasán pihentette, aki közben az ős szőke tincseivel játszott.

• Mond, hogy a testvéreid már nincsenek itt – szólalt meg Melody halkan, mikor eszébe jutott az, hogy Klaus nem igazán említette, hogy a testvérei távoztak volna.
• Legnagyobb örömömre itt maradtak – grimaszolta az ős. Viszont tudta, hogy ezzel sikerült egy alapos fricskát adnia nekik. Elvégre, ha már itt maradtak, akkor igazán nagyon remélte, hogy élvezték a hallottakat. Mert ő nagyon is.
• Mondhattad volna – szűrte a szavakat a lány sértetten.
• Nincsen nálam gyufa, de egyébként legközelebb használunk zsályagyertyát, és akkor nem fogják hallani mit is csinálunk, bár tudni tudják majd, de ez nem érdekes – jegyezte meg Klaus és a könyökeire támaszkodott, hogy felesége kék szemeibe tudjon nézni. – Rendben? – pillantott rá Melody-ra kérdően.
• Majd meglátjuk, és ne hidd, hogy most nem vagyok rád mérges – közölte Melody és letolta magáról az őst, hogy utána felkeljen az ágyból és felöltözzön.
• Tudom – válaszolta Klaus és karjait egy hanyag mozdulattal a fejet alá helyezve összekulcsolta. Melody morcosan megrázta a fejét, majd felöltözött és a borítékot felvéve a szomszéd szobába vonult. Klaus egy ideig még az ágyban heverészett igazán nem volt jobb dolga és úgy vélte – jobban mondta erősen bízott abba -, hogy felesége lehetőleg a nyomozás közben elfelejti a sérelmét, ami az ős szerint egyébként sem volt komoly. Vagy ha nem, akkor majd kibékíti… valahogyan.